2014. szeptember 25. – Fidelio – szerző: Könyves -Tóth Zsuzsanna
Nem kis felháborodást keltett Brahms 1881-ben, mikor a Boroszlói Egyetemen bemutatták díszdoktorrá avatása alkalmából írt köszönődarabját: egy fennkölt mű helyett, ismert diákdalokat felvonultató kompozíciót hallhattak a professzorok. Az Akadémiai ünnepi nyitány csúcspontján megszólaló Gaudeamus igitur búcsú helyett ezúttal egy új karmestert köszöntött az MR Szimfonikusok élén. KRITIKA
Kovács János, az Operaház eddigi első karmestere már korábban is állt vendégként a zenekar élén, a 2014/2015-ös évadban viszont ő lesz a Rádiózenekar állandó dirigense. Az együttes évadnyitó műsorán Brahms, Bartók és Bruckner művei szerepeltek. A zeneszerzőket nevük kezdőbetűin kívül összeköti, hogy mindhárman az Osztrák-Magyar Monarchia területén, német zenei hagyományokon nevelkedtek. Talán ennek és a Beethoven IX. szimfóniája körül kialakult mítosznak köszönhető, hogy mindnyájukat különleges viszony fűzi a szimfónia műfajához.
Brahms már huszonegy évesen elkezdte írni első szimfóniáját, a bemutató azonban még több tíz évig váratott magára. A művet mérsékelt lelkesedéssel fogadta az osztrák közönség, egyesek pedig – Brahms akarata ellenére – egyenesen Beethoven Tízedikjeként tekintettek rá. Ennek egyik oka a mű utolsó tételben megszülető, Örömódát idéző dallam. Az egyetlen hangból kiinduló nagy ívű melódiává fejlesztés technikája az Akadémiai ünnepi nyitányban is megfigyelhető a Gaudeamus igitur esetében, – természetesen kellő humorral és komolytalansággal, ami a rengeteg ütős és rezes alkalmazása által jelenik meg a darabban. Az MR Szimfonikusok fúvósai mindezt bombasztikusan adták elő, Kovács János magával ragadó irányításával.
Bartók egyetlen szimfónia címet viselő műve a Kossuth-szimfónia, amelyet azonban maga a szerző is inkább szimfonikus költeménynek nevezett. A Concerto esetében sokakban felmerült a kérdés, vajon Bartók miért nem nevezi szimfóniának e művet, hiszen a concerto műfaji megnevezés talán még távolabb áll tőle. A kérdést maga Bartók ugyan megválaszolja egy műsorfüzetében, az azonban rejtély marad, miért nem írt soha szimfóniát. A Csodálatos mandarin bár eredetileg egyfelvonásos pantomim, gyakran adják elő tánc nélkül, zenekari szvit formájában. Kovács János rendkívül impulzívan irányította az együttest, a közönség számára is tökéletesen érzékelhető volt minden egyes gondolata, érzelmi megnyilvánulása, amit a zenekar gond nélkül követni tudott. A különösen nehéz témát feldolgozó mű előadását tömött, kemény vonós hangzás jellemezte, a csalogató pedig sejtelmesen és kacéran szólalt meg a klarinéton. Igazán méltó befejezése lett volna a koncert első felének, ha ezen a ponton megszólalhat a teljes verzió fináléja a színfalak mögötti szövegtelen kórussal.
Bruckner Brahmshoz hasonlóan igyekezett kitérni a Beethovennel való összehasonlítás elől, amely persze meddő próbálkozásnak bizonyult. A 19-20. század fordulóján kialakult egyfajta legenda a kilencedik szimfónia körül, miszerint aki azt megírja, nem élhet tovább. Brucknert is, akinek életműve legjelentősebb részét nyolc és fél szimfóniája teszi ki, előszeretettel emlegetik a kilences szám által kísértett komponisták között. A műsorban szereplő VII. szimfóniájának komponálása idején bár saját halálának gondolata még nem fenyegette, mégis az elmúlás és az öröklét kérdései foglalkoztatták a zeneszerzőt. Ez leginkább a második Adagio tételben érzékelhető, amelyet Bruckner Wagner halálának napján fejezett be. Az első tételben a rezesek közt némi bizonytalanságot éreztem, ami azonban a lassú tételre nyomtalanul eltűnt, a szimfonikus irodalom történetében elsőként itt megjelenő Wagner-tubáknak köszönhetően. A ritka hangszeren magabiztosan játszottak a zenészek, amely hozzájárult a drámai, felforgató élményhez. Az összképet csupán a nyikorgó székek hangja rontotta, amely piano dinamika mellett a zenészek érzelmesebb megmozdulásait követte. Nem először tapasztaltam ezt a Müpában.
Bár nagy lelkesedés övezte a Müpa tízedik évadának nyitókoncertjét, cserébe a ráadás sajnos elmaradt. A szimfónia apróbb hibái ellenére különleges, szellemes, élettel és érzelmekkel teli estével ajándékozott meg az MR Szimfonikusok, mely okot ad arra, hogy egy izgalmas évad elé tekintsen mind a zenekar mind pedig a közönség Kovács János irányításával.
Forrás: Fidelio