„… Ötvenéves a Magyar Rádió Gyermekkórusa… Anélkül, hogy hallanánk, elég nehéz levonni a legfontosabb tanulságot, ami számomra így szól: ha ez GYERMEKkórus volt azelőtt, akkor most gyermekKÓRUS, zenei intézmény. Nem az a legérdekesebb bennük, hogy jaj, de kicsik, és mégis, hanem ahogyan énekelnek. Pontosan, tisztán, sajátos hangzással… Ja, persze, hiszen gyerekek. Gyerekek? És zeneileg mégis ennyire biztosak? …”
… Körülbelül ezt mondja az ünnepi est vendége, mondhatni sztárvendége, az amerikai születésű, a nemzetközi első osztályban is nagyon elöl szereplő karmester, Dennis Russell Davies.
Ő töltekezik, hiszen vendég… neki „csak” zenélnie kell, de bizonyára a gyerekeknek sem árt, ha van egy felnőtt barátjuk, akitől tanulhatnak zenét, interpretációt, valamit, ami kicsit túlmegy a kórusi hétköznapokon. Arra a kérdésre, hogy ő mit tanul tőlük, azt feleli: elfogulatlanságot, felszabadultságot, azt, hogy egy gyerekkórus tagja nem viseli magán a fellépés terhét, nem szorong a pódiumon, mert élvezi ezt a komolyan vehető játékot. Ez lenne az ártatlanság? Igen. És optimizmus. Az a hit, hogy az emberek a legjobbat akarják nekik. ”
Népszabadság • Fáy Miklós • 2005. május 18.
A teljes cikk itt olvasható.