A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának Újévi Nyitány címet viselő koncertje minden évben kiemelt komolyzenei eseménye Magyarországnak. 2025. január 1-jén a Zeneakadémia Nagytermében várjuk a közönséget a 18 órakor kezdődő koncerten, melyet a Duna és a Bartók Rádió élőben közvetít.
Az időtlen komolyzenei művek és a gyönyörű helyszín együtt teszik méltán sikeressé az estét, melyen élénk, vibráló, nosztalgikus és egyben hihetetlen energiákat megmozgató zenékből álló műsorral köszönti a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara a közönséget igazi nagy klasszikusokkal és természetesen a magyar szerzők remekeivel.
Giuseppe Verdi: Aida – Bevonulási induló
A győzelmi bevonulás és a menetet kísérő pompás zene a történelmi környezetbe helyezett romantikus nagy operák elmaradhatatlan látványossága volt. Verdi 1871-ben, az ókori Egyiptomban játszódó Aida című operájának második felvonásában Radames csapatai vonulnak át a színen, hogy megünnepeljék az etiópok felett aratott diadalukat. Az egyiptomiak (persze cseppet sem „egyiptomias”) fanfárja a későbbiekben gyakran szólalt meg önállóan – koncerteken éppúgy, mint a legkülönbözőbb ünnepélyeken.
Doppler Ferenc: Magyar fantázia, op. 35
A magyarországi nemzeti romantika egyik meghatározó alakja, a zeneszerző és fuvolaművész Doppler Ferenc (1823-1883) volt. Bár Lembergben született, és zenei tanulmányait Bécsben végezte, a magyar zene hallatlanul nagy hatást gyakorolt Doppler zeneszerzői stílusára. Sokféle műfajban alkotott, és számos operát is írt. Az 1840-as években a pesti Nemzeti Színház fuvolistája volt, és gyakran lépett fel kamara- és versenyművek szólistájaként. Fuvolára írt művei közül máig igen népszerű magyar dallamokra írt Fantáziája, melyet fivérével, az ugyancsak fuvolaművész és zeneszerző Doppler Károllyal közösen mutatott be.
Johannes Brahms: 2. magyar tánc
„A Magyar táncokkal Brahms, különösen külföldön, roppant tetszést aratott és hálátlanok volnánk, ha be nem vallanánk, azon nagy szolgálatot, melyet Brahms nekünk is szerzett, midőn zenénket megismertette azokkal, kik a cigányzene élvezésében csak oly ritkán részesülnek” – olvasható egy ismeretlen szerző 1879-ben publikált tárcanovellájában. A Magyar táncok művet Brahms eredetileg zongorára, négy kézre komponálta.
Lehár Ferenc: Vadrózsák – keringő
Lehár Ferenc egyik legnépszerűbb operettje az 1929-ben Berlinben bemutatott A mosoly országa, melyben olyan slágerek csendülnek fel, mint a Vágyom egy nő után vagy a Vadrózsák – keringő. A németországi premier után a darab hatalmas sikert aratott Párizsban, éppúgy, mint Budapesten. Az egykori kritikusok azon töprengtek, hogy a Lehár-mű opera vagy inkább operett. Maga Lehár egy párizsi lapban így nyilatkozott: a „Mosoly országáról nem lehet tulajdonképen megállapítani hogy opera-e vagy operett, mert amíg német színpadokon operettszerűen játszották, addig másutt, például Budapesten, az Operaház mutatta be”.
Vicenzo Bellini: Esz-dúr oboaverseny – Allegro polonaise
Az elsősorban operáiról ismert olasz zeneszerző, Bellini egyetlen versenyműve az 1823-ban szerzett Oboaverseny. A művet az ekkor 22 éves komponista a nápolyi San Sebastiano Konzervatórium növendékeként írta. A mű kialakítása a korszakban divatos „concert all’italiana” formát követi, így a kompozíció egyetlen tételből áll, ám ennek három, jól elkülöníthető szakasza van: bevezetés, lassú középrész, allegro zárószakasz. Az utóbbi szakasz, az Allegro polonaise a mű legjelentősebb részlete.
Edvard Grieg: Peer Gynt, 1. szvit, op. 46 – Reggeli hangulat
Ibsen Peer Gynt című drámáját 1876-ban mutatták be, az előadáshoz Grieg több mint 20 tételt komponált. A zeneszerző később több koncert-szvitet állított össze a kísérőzenéből. A Reggeli hangulat című tétel jellegzetes melódiájához a norvég népi hegedű (hardanger) rezonáns húrjai adhatták az ötletet, melyeket így hangolnak: A-Fisz-E-D.
Erkel Ferenc: Hunyadi László – Palotás
A palotást, mint jellegzetes magyaros karakterű udvari táncot csak a 19. század legelején említik, de feltehetően eddigre már évszázados múltra tekintett vissza. Karaktere szerint „ünnepélyes tartású, derűs, lovagias hangulatú”. Idővel a színpadi zene is befogadta a palotást, legnevezetesebb példája Erkel Ferenc Hunyadi László (1844) című operájának betétszáma, melyet 1850-ben illesztett a kompozícióba.
Wolfgang Amadeus Mozart: 5. (A-dúr) hegedűverseny, K. 219 – Rondeau. Tempo di Menuetto
Mozart 1775-ben írt A-dúr hegedűversenyét gyakran emlegetik „törökös” hegedűversenyként, mivel harmadik tételének egyik epizódja harcias janicsár-zenére emlékeztette a korabeli közönséget. Ez a hangütés néhány év múlva – a Szöktetés a szerájból nyitányában – újra megjelenik majd Mozartnál,.
Liszt: 2. magyar rapszódia
Liszt 19 rapszódiából álló zongora-sorozatának különösen népszerű darabja a cisz-moll hangnemű 2. rapszódia. A kompozíció 1851-ben jelent meg nyomtatásban, a zenekari változatot Liszt Doppler Ferenccel közösen dolgozta ki.
Nino Rota: Harsonaverseny – Allegro giusto
Az elsősorban filmzeneszerzőként ismert Nino Rota 1966-ban fejezte be Harsonaversenyét, bemutatója Milánóban volt 1969-ben. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának Újévi Nyitány koncertjén a mű első tétele szólal meg.
Sosztakovics: Jazz szvit, no. 2 – Keringő
A könnyű- és a komolyzene társadalmi szerepéről szóló ideológiai vitáknak Sztálin 1936-ban azzal vetett véget, hogy minden művészi alkotást a párt irányítása alá vont. A sztálini irányelveknek megfelelően létrehozták a Szovjetunió Állami Jazz Zenekarát, melynek természetesen Sosztakovics is komponált. A 2. jazz szvit első változata még 1938-ban született – a Keringő-tételt egy jóval későbbi filmzenéből (Az első lépcső, 1955) emelte át Sosztakovics munkatársa, Levon Atovmjan.
Georges Bizet: Az arles-i lány, 2. szvit – Farandole
Az arles-i lány című színdarabot, Bizet kísérőzenéjével 1872-ben mutatták be. Maga a színmű kevés előadást élt meg, de szerencsére a zenéből kialakított két szvit biztosította Bizet muzsikája számára a halhatatlanságot.
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Zeneakadémia és az MTVA közös koncertje