Francis Poulenc: Szonáta kürtre, trombitára és harsonára
Az 1920-as évek elején a fiatal Poulenc több szonátát is írt fúvóshangszerek együttesére. A három fúvóshangszerre írt Szonáta 1922-ben született. Bő húsz évvel később 1945-ben újra elővette és részben átdolgozta. A korai változat bemutatója egy Erik Satie-val közös párizsi koncerten volt, 1923 januárjában. Mint Poulenc legtöbb fiatalkori darabja, ez a kompozíció sem nélkülözi a frivol, szellemes hangütést, egyfajta – a pályatárs, Charles Koechlin találó kifejezésével élve – „jól szervezett szertelenség” jellemzi. Az első tétel táncos epizódok sorozataként hat, a második tétel a már megismert motívumokból kialakított altatódal. Az utolsó tétel ismét tánczenei asszociációkat kelt rondó formában.
Anton Webern: Langsamer Satz, 1905
A keletkezés ideje szerint Anton Webern kvartett-tétele korai darab, mely a fiatal komponista eredeti szándéka szerint egy többtételes vonósnégyes részét képezte volna. Sajnálhatjuk, hogy ez a mű végül nem készült el: egyetlen befejezett szakasza jól felvértezett alkotóról tudósít. Olyan komponistáról, aki saját korának kamarazenei írásmódját, harmóniai komplexitását már maximálisan elsajátította, nem beszélve arról a tudásról, mely a műfaj emblematikus kompozíciói nyomán – például Beethoven kvartett-termésének utolsó darabjai – párolódott le benne. Ha hiszünk a zenetörténet kontinuitásában, akkor Webern Lassú tételét a megelőző generáció valamely nagyhatású alkotja (például Johannes Brahms) egyik utolsó alkotásaként is hallgathatjuk.
Robert Muczynski: Töredékek fúvós trióra
Az amerikai zeneszerző, Robert Muczynski (1929-2010) Triója (Fragments for Wind Trio) 1960-ban keletkezett. A zenei miniatűrökből összeállított ciklus címe (Töredékek) némileg félrevezető, mivel az egyes tételek épp lekerekítettségükkel, arányos felépítésükkel hatnak és nem tűnnek töredezettnek vagy torzónak.
Gustav Mahler: a-moll zongoranégyes
Mahler szimfonikus művek szerzőjeként él a köztudatban. Kamaraművek komponálásával csak 1875 és 1883 között – a bécsi konzervatórium első évétől a kasseli Carlstheaterben töltött évekig – foglalkozott. Az a-moll zongoranégyes tétel 1876-78-ban készült. Minden bizonnyal egy teljes darab nyitótétele lett volna (a scherzóból mindössze 24 taktus készült el), bemutatójára 1964-ben, New Yorkban került sor. „Az akkor írt darabjaim közül a legjobb a zongoranégyes volt, ami nagy feltűnést keltett. A kottát elküldtem Oroszországba egy zeneszerzőversenyre, és ott nyoma veszett” – emlékezett vissza a zeneszerző. Halász Péter így fogalmazott: „A zongoranégyes még aligha sejtet bármit is Mahler majdani szimfonikus életművéből. A Beethoven, Schumann és Brahms hatása alatt keletkezett iskolai tanulmány technikai tökéletességével és szokatlanul sötét, drámai atmoszférájával egy utóbb oly magasra jutott alkotói pálya első dokumentuma.”
Edvard Grieg: g-moll vonósnégyes, op. 27
Edvard Grieg és felesége, Nina 1877-ben elköltözött Oslóból és Hardangerben telepedett le. Az itt töltött néhány év alatt több remekművet írt, köztük a g-moll vonósnégyest. A darabot Liszt Ferenc is sokra tartotta: „Régen találkoztam olyan új kompozícióval, különösen vonósnégyessel, amely annyira lenyűgözött volna, mint Grieg oly jellegzetes és csodálatra méltó műve”. A darab stílusa, hangvétele kifejezetten merész, a mű sok tekintetben kapocs a késői Beethoven-kvartettek és Debussy másfél évtizeddel későbbi vonósnégyes között. Lisztet bizonyára megragadhatta a vonósnégyes tematikus egysége: Grieg egy 1876-ban, Ibsen szövegére írt dalát (op. 25/1) dolgozta fel minden tételben.
***
Variációk kamarazenére 7.
2025.02.25 kedd 19:00
Dohnányi Ernő Zenei Központ