A koncert műsora az alábbiak szerint változik:
Glinka: Ruszlán és Ludmilla – nyitány
Beethoven: 7. szimfónia
Szünet
Dohnányi: Szimfonikus percek
Gershwin: Egy amerikai Párizsban

Vezényel: Riccardo Frizza
Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

Amennyiben vissza kívánja váltani jegyeit, koncert kezdetéig megteheti, kérem, vegye fel a kapcsolatot a Jegymester munkatársaival, akik készséggel a segítségére lesznek az info@jegymester.hu email címen.
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Riccardo Frizza karmester március 3-i koncertjének új műsora is tartogat lebilincselő, meghitt és szenvedélyes zenei perceket, érdemes ellátogatni.

***

Mihail Glinka: Ruszlán és Ludmilla – nyitány

Glinka második operáját, a Ruszlán és Ludmillát 1842 októberében mutatták be. A Puskin-költemény nyomán alkotott, középkorban játszódó, mesehangulatú darabnak nem volt akkora sikere, mint korábban az Ivan Szuszanyinnak. A nyitány viszont hamar közkedvelt hangversenydarabbá vált. A lendületes, zenekarok számára egyszerre hálás és virtuóz kompozíció az opera témáiból építkezik, kezdete az ötödik felvonás fináléjának kórusszámát idézi, az érzelmes második téma Ruszlán egyik áriáját előlegezi, egy különleges hangsorra épülő melódia pedig Ludmilla álomba varázslásának zenéje.

Ludwig van Beethoven: 7. (A-dúr) szimfónia, op. 92

Schindler (Beethoven titkára) említi, hogy a zeneszerző kedvenc olvasmányai közé tartozott Homérosz Odüsszeiája, 1812-ben egy operalibrettóról is tárgyalt Theodor Körner költővel, melynek tárgyát az eposzból merítették volna. Ugyanebben az időben – vázlatkönyvének tanúsága szerint – a görög időmértékes verselés megzenésítésének problémája foglalkoztatta. A szimfónia-vázlatok pedig elárulják, hogy a zenei anyagból elsőként a metrikus lüktetésre vonatkozó ideák kristályosodtak ki, a dallamanyag későbbi fejlemény. S valóban, a szimfónia valamennyi tétele görög verslábakon „áll”. A különösen népszerűvé váló második tételben például egy daktilusból és spondeusból álló adoniszi sor képlete vonul végig. A kortársi beszámolók és a szembetűnő stiláris jegyek együttesének köszönhető, hogy a mű legtöbb elemzése az antikvitáshoz köti a szimfónia eszmei programját. Szabolcsi Bence például az első tétel szokatlanul hosszú lassú bevezetését egy antik ünnep bejelentésének nevezte. Ezt követi maga az ünnep. A II. tétel „álom a könnytelen és méltóságos görög halálról, a bánatról, mely éppúgy az élet nagy ütemére lejt, mint az ünnepi felköszöntő”. A III. tétel „szikrázó körtánc, elszakadás az anyagtól, fellendülés a legfőbb magaslatokba”. A IV. tétel maga a „bacchanál, szüreti mulatság és részeg tántorgás”. Nem véletlenül nevezte Wagner a darabot a „tánc apoteózisának”. Ujfalussy József szívesen illusztrált zenei jelenségeket irodalomból vett példákkal. A 7. szimfónia második tétele, „Allegretto megjelölése ellenére sem valami gondtalan vidámságot áraszt. Inkább hasonlít a zenei romantika, főként Brahms zenéjében nem ritka zarándok-indulókhoz. Ahhoz a közérzethez és magatartáshoz, amelyet Arany János így jellemzett: „Bujdosunk e földi téreken”. Bartha Dénes szerint a 7. szimfónia „a felfokozott, szenvedélyes ünnepélyességnek, a szinte árnyékmentesen fénylő ragyogásnak minden addigit felülmúlóan merész zenébe öntése. Tematikája szenvedélyesebb, sodróbb lendületű, hangszerelése fényesebb, színesebb, harsogóbb minden addigi zenekari művénél! Annak idején Mendelssohn is fenntartás nélkül megcsodálta hangszerelésének csodálatos pompáját. Nem hiába mondta egyszer Beethoven, hogy zenéjével megtanítja az embereket a szellem isteni őrjöngésére; ha valaha, úgy ebben a szimfóniában sikerült ezt a célt elérnie.”

Dohnányi Ernő: Szimfonikus percek

Bartók Béla, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő művei – nem egyszer ősbemutatóként – többször szólaltak meg egy koncerten. 1933-ban, a Filharmóniai Társaság Zenekarának 80. születésnapján Kodálytól a Galántai táncok, Bartóktól öt zenekar-kíséretes népdalfeldolgozás, Dohnányi részéről pedig a Szimfonikus percek című mű hangzott el. A premier előtt így nyilatkozott a zeneszerző: új kompozícióm „rövid lélegzetű, három friss zenei tételből álló, kis szimfonikus mű. Szimfonikus percek az összefoglaló címe és igaz barátaimnak és régi munkatársaimnak, a Filharmóniai Társaság tagjainak ajánlottam. Az egyik »Capriccio«, a másik »Rapszódia«, a harmadik »Rondo«.” A kritika elismeréssel fogadta Bartók, Kodály és Dohnányi új darabjait. „Melyik nemzet tud ma egyszerre három ilyen géniuszt felmutatni?” – tette fel a szónoki kérdést Tóth Aladár, majd Dohnányi új művéről így írt: „nemcsak a szellemet szórakoztatja, de felüdíti a lelket is. Lebilincsel és felszabadít”. A Budapesti Hírlap beszámolója szerint, „a finom, graciőz apróság három briliánsan hangzó tétele olyan, mint egy pohár pezsgő: csupa élet és öröm, tele van a szellem gyöngyöző szénsavával.”

George Gershwin: Egy amerikai Párizsban

1928 tavaszát Gershwin (1898-1937) Párizsban töltötte. Hazatérve utazásából a Musical America című lapban így nyilatkozott: „Új művem szabadon komponált rapszódia-jellegű balett, a legmodernebb zene, amit ez idáig írtam. A nyitótétel Debussy és a Hatok modorában tipikusan francia stílusú – noha a témák mind eredetiek. Egy amerikai benyomásait igyekeztem visszaadni, amint Párizsban jár-kel, az utca zaját hallja, a francia légkört érzi. Eddigi zenekari kompozícióimhoz hasonlóan most sem akartam egy bizonyos jelenetet megzenésíteni. Ez a rapszódia csak általános impresszionista értelemben véve programzene – mindenki saját képzelőtehetsége szerint magyarázhatja.”Ugyanakkor a műnek, bár vázlatosan, mégiscsak van zeneszerzői programja: „A darab hőse elindul a tavaszi napfényben, hogy felfedezze Párizst. A forgalmas utcákon gépkocsik lármája kábítja el – a zenekar négy „taxikürtje” erre utal –, majd betér egy kávéházba, ahol a „La Sorella” című slágert játsszák. További útja során az amerikai turista tisztelettudóan szemléli meg a francia főváros műemlékeit, majd átkel a Szajna egyik hídján, újabb kávéházat próbál ki, a látnivalók közepette azonban egyre inkább hatalmába keríti a honvágy. Mire a búcsú ideje elérkezik, amerikai hősünk lelkében mélabús harcot vív két érzelem: az öröm, hogy hazatérhet és az öröm, hogy Párizsban, lehet!”

***