Alessandro Scarlatti: Messa ad usum capellae pontificiae
Alessandro Scarlatti (1660-1725) elsősorban műfajteremtő világi kantátái és operái révén vált korszakos zeneszerzővé, életművének jelentős hányadát kitevő egyházzenei kompozíciói viszont kevéssé ismertek. Scarlattinak számos motettája, mise-tétele és tíz teljes miséje maradt fenn, a Messa ad usum cappellae pontificiae keletkezésének legkorábbi ismert dátuma 1721, de a kutatók azt feltételezik, hogy a mű már 1710 körül elkészülhetett. Mint a 17-18. század fordulóján alkotó mestereknek, különösen a Rómához kötődő alkotóknak, úgy Scarlattinak is egyfajta zenei „kétnyelvűséget” kellett elsajátítania: a liturgikus művekben a stile antico, azaz a reneszánsz szerzők, Josquin, Lassus, Palestrina technikájának alapos ismeretéről éppúgy számot kellett adnia, mint a modern, dinamikus hatáselemekben gazdag concertato stílusban való jártasságáról. A tíz fennmaradt teljes mise (köztük egy halotti mise) – kettő kivételével – mindegyik a cappella vagy orgonakíséretes; a Messa ad usum cappellae pontificiae stílusa nagyobb arányban idézi a régebbi korokat.
Dietrich Buxtehude: g-moll prelúdium, BuxWV 149
A dán származású Dietrich Buxtehude (1637/9 – 1707) az észak-német barokk zene egyik legjelentősebb zeneszerzője, orgonistája volt. Hosszú ideig dolgozott a lübecki Szűz Mária templom (Marienkirche) zenei vezetőjeként, a városba többen is, így a fiatal Johann Sebastian Bach is elzarándokolt, hogy meghallgassák játékát és hogy megismerkedjen vele. A lübecki pozíció jelentős mozgásteret, művészi szabadságot és autonómiát biztosított számára, pályafutása például szolgált olyan fiatalabb zeneszerzők számára, mint George Frideric Händel, Johann Mattheson, Georg Philipp Telemann és persze Bach. Tizenkilenc, orgonára komponált prelúdiuma a 17. századi hangszeres zene legfontosabb alkotásai közé tartozik. E műveket a különböző jellegű területek izgalmas váltakozása jellemzi, a szabad, improvizációszerű szakaszok hatásos, merész kontrasztot alkotnak a szigorúan szerkesztett, az ellenpont kifinomult technikáit alkalmazó részletekkel. Bach orgonamuzsikája sokat merített Buxtehude stílusából.
Ildebrando Pizzetti: Tre compositione corali
Ildebrando Pizzetti (1880-1968) három kíséret nélküli kórusműve 1942-1943-ban keletkezett, bemutatója a milánói La Scalában volt, 1946-ban. Pizzetti ugyanarról a vidékről származott, mint Giuseppe Verdi és már őt is korán rabul ejtette a színház világa. Művészi érdeklődését, ízlését alapvetően befolyásolták a Pármai Konzervatóriumban eltöltött évek. Itteni mestere, Giovanni Tebaldini az ifjú Pizzetti figyelmét egyszerre irányította saját korának újdonságaira (Pizzetti 1901-ben fejezte be konzervatóriumi tanulmányait) és a régi olasz mesterek mesterműveire. Tebaldini mellett nagy hatással volt rá a korszak ünnepelt költője, Gabriele D’Annunzio (1863-1938) is. Az író 1908-ban bemutatott „La nave” című drámájához a fiatal Pizzetti írt kórustételeket. A darab sikeréről még a korabeli magyar sajtó is beszámolt, „Az Újság” így írt: „A »Nave« római sikerében nem kis része volt az énekkaroknak is. Ezek számára a zenét egy fiatal parmai zeneszerző, Ildebrando Pizzetti írta. D’Annunzio annyira meg volt elégedve a maestro munkájával, hogy hamarjában megváltoztatta prózai hangzású nevét és elkeresztelte Ildebrando da Parma-nak. Ennél azonban fejedelmibb jutalmat is tartogatott számára. Megígérte, hogy operaszöveget – D’Annunzio hangzatosabb fogalmazása szerint: lírai tragédiát – ír számára.” Pizzetti műveiben, különösen operáiban, a miszticizmus erőteljes jelenléte dominál. Zenei stílusa – a legtöbb 20. századi kortárstól eltérő módon – szinte egész életében állandó maradt. Önmagát határozottan „latin” szerzőnek tekintette, olyasvalakinek, aki módszereiben és általános hangvételében inkább hagyománytisztelő. A zenei anyag megmunkálása nála mindig kifinomult és csiszolt. A kései romantika lírai elemeit Pizzetti a korai olasz mesterektől örökölt, világos szerkezetekben és egyfajta természetesen kibontakozó folyamatossággal mutatta fel.
***
Sapszon-bérlet 4.
2025.03.07. péntek 20:00
Avilai Nagy Szent Teréz Plébániatemplom
További információk
Jegyvásárlás
Fotó: Viktor Mogilat