André Jolivet: Chant de Linos
A kompozíció 1944-ben született. Jolivet a párizsi Konzervatórium versenyére írta, melyet a később világhírűvé váló, akkor 22 éves Jean-Pierre Rampal nyert meg, maga a mű pedig a modern fuvola-repertoár alapdarabjává vált. Jolivet mélyen hitt abban, hogy a modern zene képes keretet adni az ember mágikus önkifejezés iránti vágyának, műveiben éppen ezért gyakran hivatkozza, idézi az ősi mítoszokat. A Chant de Linos az antik mitológia zenemesterére, Linoszra utal, aki mások mellett fiatalabb testvére, Orfeusz tanítója is volt. A kompozíció egyfajta gyászének, archaikus sírtató.
Jacques Ibert: Cinq piéces en trio
Az 1935-ben írt fúvóstrió Ibert fúvós kamarazene iránti érdeklődésének egyik legszebb gyümölcse. Jellegében az öt évvel korábbi fúvóskvintett, a Trois Pieces Bréves rokona, ajánlása a fagottművész Fernand Oubradous-nek és Paris Reed Triónak szól. Az öt rövid tétel alapvetően könnyed hangvételű. Előadói szempontból kifejezetten kényes feladatot jelent a hangszínek hatásos kikeverése, az arányok beállítása. Technikai szempontból az ötödik tétel a kifejezetten virtuóz.
Claude Debussy: G-dúr trió
A G-dúr trió Debussy fiatalkori darabja, a zeneszerző 1879-80-ban írta. A híres-hírhedt New York-i zenekritikus, Harold C. Schonberg 1984-ben így írt: „Remek szórakozásban lesz részünk, ha feltesszük a trió felvételét a lemezjátszóra, majd megkérdezzük tanult barátainkat, hogy kinek a művét hallják. Ugyanis semmi sem utal arra, hogy a darab Debussy műve, édeskés, érzelmes, érzelgős, igazi szalonkompozíció”.
Joseph Haydn: d-moll vonósnégyes, Hob. 43, op. 42
Haydn az Artaria bécsi zeneműkiadóhoz írt egyik levelében egy spanyol mecénás számára komponálandó, könnyen játszható és nagyon rövid – háromtételes – vonósnégyesekről írt, összesen három kompozícióról. Nem tudható, hogy a művek elkészültek-e vagy netán elvesztek, mindenesetre a három darabból álló sorozatról az utókornak nincs tudomása. Néhányan azt feltételezik, hogy az utóbb önállóan publikált d-moll vonósnégyes (bár nem három, hanem négy tételből áll) a spanyolországi megrendelés kielégítéséhez tervezett kompozíciók zenéjét tartalmazza, erre utalhat az első tétel karakterére vonatkozó „ártatlanul” (innocentemente) utalás. Természetesen a többi tételt is jellemző „egyszerűség” csak külsődleges, a zenei anyag rafináltan összetett és választékos, az egyetlen zenei gondolatból kibontakozó hallatlanul gazdag és variábilis zenei textúra különösen plasztikusan juttatja érvényre a Haydn-stílus frappírozó ökonómiáját.
***
Variációk kamarazenére 8.
Dohnányi Ernő Zenei Központ, Nagyterem
2025.03.17, 19:00
***
Fotó: Jean-Paul Wright