Franz Schubert: c-moll quartettsatz, no. 12, D. 703
A c-moll hangnemű vonósnégyes-tételt Schubert 1820 decemberében, eredetileg egy kvartetthez komponálta, de a mű további részeit – soha nem tudjuk már meg, hogy miért – a zeneszerző nem írta meg. A darab kézirata Johannes Brahms tulajdonába került, Schubert halála után négy évtizeddel ő szorgalmazta a kompozíció bécsi előadását (1867) és szerkesztőként közreműködött a mű megjelentetésében (1870). A tétel értékelése sokat változott az elmúlt másfél évszázadban, ma már egyértelműen úgy vélik a Schubert-kutatók, hogy a kompozíció Schubert érett hangszeres zenéjének nyitánya.
Johann Wenzel Kalliwoda: Morceau de Salon oboára és zongorára, op. 228
Kalliwoda (1801-1866) Prágában született, zenei tanulmányait szülővárosában végezte, nevét cseh nyelven így írták: Jan Křtitel Václav Kalivoda. Pályáját hegedűsként kezdte, a későbbiekben pedig nemcsak zeneszerzőkét, hanem karmesterként is működött. 1822-ben szerződött Donaueschingenbe, a Fürtsenberg hercegi családhoz, melyet aztán több mint negyven éven át szolgált. Udvari zenét, templomi muzsikát egyaránt komponált, és nemcsak a zenekart, hanem a kórust is vezette. 1865-ban vonult nyugállományba, egy évvel később halt meg Karlsruhéban. Egyéni dallaminvenció, karakteres ritmusvilág és kimagasló hangszerelési készség jellemzi, sokan úgy tartják, hogy szimfóniaszerzőként ő a „hiányzó láncszem” Beethoven és Schumann között. Termékeny komponistaként közel 250 opuszt jegyez, az oboára és zongorára írt g-moll/G-dúr Morceau de Salon 1859-ben keletkezett.
Kókai Rezső: Quartettino
Kókai Rezső (1906-1962) az 1952-ben komponált Quartettino minden tételében klasszikus formák miniatürizált alakjait, vagy ha tetszik, a klasszikus formák lényegére redukált „alaprajzait” vonultatja fel, rendkívül szellemesem, nagy játékkedvvel, néha fanyar iróniával. Kókai nemcsak zeneszerzőként, hanem zenetudósként, zenetörténészként, esztétaként és tanérként is hallatlanul aktív volt, amikor fiatalon elhunyt, Ujfalussy József így emlékezett meg róla: „Alig hihető, hogy az 56 éves Kókai Rezső háta mögött 36 éves tanári működés állt, s ebből 33 évet a Főiskolán töltött. Nemcsak zenei, hanem magasrendű esztétikai képzettségét is tanítványai javára gyümölcsöztette. Óriási szaktudása és rendkívül sokoldalú, lebilincselő kultúrája a legkülönbözőbb nevelői feladatok ellátását tette számára lehetővé”.
Dohnányi Ernő: c-moll zongoraötös, op. 1
A c-moll zongoraötöst Dohnányi 1895 júniusában fejezte be. Még ebben a hónapban elhangzott a mű egy zártkörű, zeneakadémia előadáson. A nyilvános premierre 1896-ban került sor a Hubay–Popper Vonósnégyes előadásában. 1898-ban, amikor Dohnányi Bécsben és Londonban koncertezett a kvintett is elhangzott a bécsi Fitzner Quartett és a londoni Pops Quartett előadásában. A zongora szólamot minden alkalommal a zeneszerző játszotta. „Magam sem tudtam volna jobban megírni” – dicsérte a maga szűkszavú módján Brahms, aki véleményét alátámasztandó sokat tett a bécsi előadás előmozdításáért. „Egy valódi tehetség, a jövő nagy ígérete” – jellemezte a császárváros egyik műítésze. „Minden ütemében ott a géniusz kéznyoma” – így a londoni kritikus. A fiatal Bartók 1907-ben így írt egy levelében: A „legcsodálatosabb az, hogy Dohnányi 17 esztendős korában írta ezt a formailag teljesen tökéletes művét”, mely a nyilvánvaló hatások (Wagner és Brahms) és a kölcsönzések ellenére is „mindig frissen fog hatni”.
***
Variációk kamarazenére 9.
Dohnányi Ernő Zenei Központ, Nagyterem
2025. április 14.
hétfő 19:00
JEGYEK
Fotó: Rene Terp