vak

„A karmester mindig szemben áll…” - Interjú Héja Domonkossal

A Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek új főzeneigazgatója Héja Domonkos Liszt-díjas, Gundel Művészeti Díjjal és Junior Príma Zeneművészeti Díjjal kitüntetett karmester. Néhány gondolat tőle hangzásról, történelemről, a karmester szerepéről, és természetesen arról, hogy milyen tervekkel érkezik az Együttesekhez.
 

Miért szeretsz a Magyar Rádió Művészeti Együtteseivel együtt dolgozni?
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Magyarország legszebben hangzó zenekara, mely olyan hangzásbéli tradícióval rendelkezik, ami párját ritkítja itthon. A zenekar egy nagyon komplex, homogén hangzással bír, melyet meghatároz többek között az is, hogy már a próbajátékon azt a jelöltet keresik, aki a legjobban belepasszol ebbe az akusztikába. A Magyar Rádió Énekkara pedig Európa egyik legjobb kórusa, amit gyerekkorom óta szüleimtől és másoktól is hallottam, majd később magam is megtapasztalhattam. Az Együttesekkel közös próbák és a koncertek mindig jó hangulatban teltek, a befektetett munka és az eredmény nagyszerű arányban van.

Milyen élmények kötődnek a Magyar Rádió Művészeti Együtteseihez?
A legfontosabb élmény, mely tulajdonképpen az egész életemet meghatározta, az a harmadik fordulója volt az MTV Nemzetközi Karmesterversenyének 1998 májusában. Egészen fantasztikus volt, hogy a döntőben a legnehezebb darabot, Respighitől a Róma ünnepeit vezényeltem. Ez egy döbbenetesen nehéz darab, mégis alig egy óra próba után a Zenekar fantasztikusan játszotta le este. Majd két évtizedes kihagyást követően, a 2025-ös évet együtt indítottuk, hiszen január 1-jén az Újévi Nyitányt vezényelhettem a Zeneakadémián. A koncerten három nagyon fiatal, pályájuk elején járó, tehetséges szólista is játszott, akiket a zenekar készségesen támogatott – karrierkezdetnek nem kívánhat ennél jobbat egy művész.

Te is ennyire támogatva érezted magad a zenekar által?
A karmester és a zenekar relációja teljesen más dolog, mint a szólistáé és a zenekaré. Pont egy rádiózenekari művész mondta nekem ezelőtt tíz évvel, hogy „a karmester mindig szemben áll”, és ezt a gondolatot azóta is útravalóként viszem magammal. Szó szerint is így van, de nagyon sok mindenen múlik, hogy respekttel vagy ellenszenvvel viseltetnek a zenészek a karmester iránt. Fantasztikusnak találom a Rádiózenekarban, hogy mindig megkérdőjelezhetetlen entitás volt egy nagyon erős tartással.

A közösségépítést emelted ki, mint az egyik célodat a Magyar Rádió Művészeti Együtteseivel.
Fontosnak tartom, hogy az Együtteseknek milyen a kapcsolata a közönségével, hiszen velük együtt vezet az út a jövőhöz, tehát a következő generációkhoz. Terveim között szerepel, hogy családi koncertekre hívjuk azokat, akik nyitottak a komolyzenére. Amikor a szülő vagy nagyszülő a gyermekkel együtt van jelen, és együtt élik meg a hangverseny varázsát, az a későbbiekben igazi kapcsolódást eredményez a zenekar és közönsége között. Mindemellett fontosnak tartom, hogy alkalmat teremtsünk arra is, hogy a nézők megismerjék az Együtteseket, és teret adjunk a személyes találkozásoknak.

***

Fotó: Héja Domonkos   ©Jan-Pieter Fuhr

További hírek