Geröly Lilla Borbála a Reményi János-díjról
„Április 29-én volt a ballagásunk, ezért májusban már nem jártam be az iskolába. Miután lement az összes írásbeli érettségi, újra lehetőségem nyílt rendszeresen részt venni a kóruspróbákon. Június 6-án még történelemből mentem szóbelizni, az évadzáró koncert pedig rögtön másnap volt a Zeneakadémián. Megkönnyebbülten mentem a koncertre, hiszen a törivel letudtam az érettségi nehezét, mégis keserédes volt megérkezni az öltözőbe tudva, hogy ez lesz az utolsó koncertem a Magyar Rádió Gyermekkórusával. Sejtettem, hogy lesz valami jutalmam – mert tavaly Meggyes Anna kapott díjat, és ő is a kórussal maradt az érettségi évéig -, mégis meglepett, amikor bejelentették, hogy kiosztják idén is a Reményi-díjat. Akkor már tudtam, hogy én kapom, hiszen én voltam az egyetlen érettségiző a kórusban. Amikor szólítottak, a backstage-en keresztül kellett lemennem a színpadra átvenni a díjat, és ahogyan végig sétáltam a sorok között a barátaim mind gratuláltak nekem, mosolyogtak rám. Hatalmas büszkeséggel töltött el a Reményi-díj átvétele, és hálás voltam, hogy ezzel is elismerték az elmúlt hét évem munkáját a barátaim, a családom és a tanáraim előtt is. A kórustársaim megvártak a művészbejárónál, és ott is megdicsértek, megnézték a Libri könyveket, amiket kaptam, és természetesen a díjat is.
Mikor hazaértünk anyukám sütivel várt minket, sejtette, hogy lesz mit ünnepelni. A szüleimmel és a nővéremmel otthon néztük meg tüzetesebben az ajándékaimat. A nagymamám is nagyon örült, több barátomnak küldtem képet, mindenki gratulált. Az osztálytársaim mondták, hogy látták a szüleim posztjait a Facebookon, és ők is gratuláltak. Később a tanévzárón kiemelték a díjazottakat, nemcsak engem, hanem Johannát és Zsófit is: kezet fogtam az igazgatóval, aki azt mondta, hogy szeretett volna az egész iskola előtt gratulálni nekem. Megköszöntem még egyszer a karnagyoknak a támogatásukat, majd csatlakoztam az osztályomhoz.
Azóta az érettségim is megvan – a hat vizsgámból négy ötösöm lett, de egy sem lett négyesnél rosszabb -, így ezzel és a Reményi-díjjal nagyon boldogan koronáztam meg az 2024/2025-ös tanévet.”
Szőke Zsófia a Csányi László-díjról:
„Nagy megtiszteltetés, hogy idén én vettem át a Csányi László-díjat. A díjátadó után sokáig kételkedtem abban, megérdemlem-e a kitüntetést. Ez részben azért merült fel bennem, mert csak hetedik tanévem elején kerültem a kórusba, tehát kevesebb ideje éneklek a Magyar Rádió Gyermekkórusában, mint a többi osztálytársam. Ebből is látszik, hogy az Úr útjaiban a lehetetlen is valósággá válhat. Ő adott elszántságot, erőt és kitartást nekem, és egy olyan különleges közösséget, mint ez a kórus. Számomra e díj nemcsak a fáradhatatlan munkát vagy az életre szóló kapcsolatokat jelenti, hanem azt is, hogy képviselhetem az osztályomat: ugyanis a 2024/2025-ös évad nyolcadik osztálya egy rendkívüli közösség! Mindenki hatalmas elszántsággal és odaadással volt a kórus iránt. Már az is elképesztő, hogy négy éven keresztül minden héten hat próbán vettek részt oszlopos tagjaiként a kórusnak, és nemcsak elszántságuk volt példaértékű a fiatalabb évfolyamokon, hanem szakmai tudásuk is. Számomra ezt a felelősségteljes, zene iránti szeretetet jelenti a díj, melyet nemcsak én nyertem meg, hanem a 2024/2025-ös év 8. R osztálya is.”
Sárközi Abigél a Botka Valéria-díjról:
„Már a tavalyi díjátadó óta álmodoztam erről a díjról. Mikor kihívtak a színpadra, nagyon meghatódtam, még sírtam is. A családom igazán büszke volt rám, főleg a szüleim. Szerintem azért kaptam én, mert mindig odafigyeltem a próbákon, és Kati néni szerint óriás fejlődést értem el, melyben sok munkám volt. Nagyon büszke vagyok a díjra, és számomra azt jelenti, hogy a munkámnak meglett a gyümölcse. A koncert után a hatalmas hírt közöltük majdnem az egész családdal, utána pedig elmentünk a Fragolába pizzázni és ünnepelni.”
Köszönjük a Libri Könyvkiadónak, hogy nagyszerű könyvekkel lepték meg a díjazott gyerekeket!
