Alekszandr Borodin: D-dúr vonósnégyes
A D-dúr vonósnégyes Borodin második és egyben utolsó kvartettje. A zene hangvétele, érzelmi töltése személyes élményeket tükröz: a zeneszerző boldog házasságban élt, a kompozíció egyfajta emlékezés a megismerkedés, az udvarlás időszakának eufóriájára. A darabot 1881-ben fejezte be, a házasságkötés huszadik évfordulója alkalmával feleségének ajánlotta. A mű a 19. századi orosz kamarazene egyik csúcsa, a darabban Borodin mesteri módon ötvözte a nyugati zene formanyelvét, kompozíciós technikáit (Mendelssohn és Schumann hatása egyértelműnek látszik) az orosz népdal motívumaival. A kvartett harmadik tétele különösen népszerűvé vált, gyakran szólaltatják meg önállóan, illetve részben átalakított formában egy Broadway-musicalben is felhasználták, de találkozhatunk a tétel melódiájával filmek kísérőzenéjeként is.
Saint-Saëns: Szonáta op. 168
A fagottszonáta a zeneszerző kései alkotása, halálának évében, 1921-ben, egy fúvósokra (klarinét, oboa) írt zongorakíséretes szonátasorozat utolsó darabjaként született. Egy barátjának írt levelében így fogalmazott: „jelenleg utolsó erőtartalékaimat arra összpontosítom, hogy a kevesebb figyelemben részesülő hangszereseknek lehetőséget adjak a megmutatkozásra”. Saint-Saëns a fagottszonátában kifejezetten törekedett arra, hogy a hangszer érzékeny, lírai dallamformáló karaktere is kidomborodjon; a második tételben például valósággal „beszélteti” az instrumentumot. Ugyanakkor nem feledkezett meg a fagott hangjának humoros, karikírozó jellegéről sem.
Reingold Moricevics Glière: Nyolc darab, op. 39
Glière (1875-1956) lengyel és német származású szülők gyermeke volt, zenei pályája Oroszországban bontakozott ki. Kiváló tanárai voltak (például Tanyejev), később pedig olyan növendékei, mint Prokofjev vagy Hacsaturján. Hegedűre és csellóra komponált nyolc duója (op. 39) 1909-ben jelent meg. A szvit koncepciója és néhány tételének címe a barokk korszak inspirációjáról árulkodik, de ez csak részben igaz. A Prélude például titokzatos, sejtelmes, ízig-vérig romantikus zene; az intermezzo keringő-asszociációkat kelt, Csajkovszkij elégedett lett volna vele. A Gavotte Bach zenéjét idézi, a tétel középső része (Musette) népies karakterű, dudások játékát imitálja. Az egész ciklust meghatározza – és egyben nagyon vonzóvá is teszi – a romantikus gesztusok, az orosz népdalok és barokk hangszeres zene formavilágának szellemes kombinációja.
Eugene Goossens: Suite
A fuvolára, hegedűre és hárfára (vagy két hegedűre és zongorára) írt darab 1914-ben született. Szerzője, Eugene Goossens (1893-1962) Londonban született, édesapja a neves belga karmester és hegedűművész Eugène Goossens (1845–1906) volt. Az ifjabb Goossens korának jeles brit muzsikusaival állt szoros kapcsolatban, karmesterként pedig olyan előadások fűződnek a nevéhez, mint a Tavaszi áldozat (Stravinsky műve) angliai bemutatója 1921-ben. Hosszabb időt töltött az Egyesült Államokban, majd Ausztráliában. A Szvit (op. 6) címzettje Miriam Timothy (1879-1950), a kiváló brit hárfaművész. Egy találó jellemzés szerint a kompozíció remek ízléssel formált és gondosan kidolgozott három rövid tételből áll.
***
Variációk 1.
2025.10.15 SZERDA | 19:00
Dohnányi Ernő Zenei Központ, Nagyterem
JEGYEK
Fotó: Daria Nekipelova