Johannes Brahms: Esz-dúr brácsa-szonáta, Op. 120, No. 2
Brahms (1833-1897) utolsó műveit – egy triót, egy kvintettet és két zongorakíséretes szonátát – a klarinét hangja, helyesebben Richard Mühlfeld játéka inspirálta. Brahms 1890-ben, Meiningenben hallotta őt először, „ember nem tud ennél szebben játszani” – lelkesedett egy Clara Schumannhoz írt levelében. E találkozás szerencsésnek mondható, hiszen Brahms korábban már arra célozgatott, hogy abba kívánja hagyni a zeneszerzést, életművét befejezettnek tekintette. A két szonátát (1894) maga Brahms adaptálta egy évvel később brácsára és zongorára. Érdekes, hogy Brahms e kompozíciójához nem írt lassú tételt, a darab középső szakasza egy scherzo.
Felix Mendelssohn-Bartholdy: e-moll vonósnégyes, op. 44, No. 2
I. Allegro assai appassionato
II. Scherzo. Allegro di molto
III. Andante
IV. Presto agitato
Mendelssohn e-moll vonósnégyese 1837-ben született, a darab lipcsei bemutatója nagy siker volt. Ugyanakkor Mendelssohn a művet 1839-ben részben átdolgozta és a következő évben, két másik kvartett társaságában, ebben a megújult formában jelentette meg nyomtatásban. A kompozíciót Mendelssohn a svéd trónörökösnek, I. Oscarnak dedikálta. Míg a szerző két korábbi vonósnégyese egyértelműen Beethoven hatásáról árulkodik, addig ebben a kvartettben már saját, egyéni stílusa dominál. Az e-moll vonósnégyes keletkezése egybeesett Mendelssohn házasságával, a zeneszerző 1837 márciusában vette feleségül Cécile Jeanrenaud-t, a mézesheteket pedig a Fekete-erdőben töltötték. A kompozíciót június közepére Mendelssohn itt fejezte be.
Carl Maria von Weber: Románc
A Románc (Romance) keletkezési ideje bizonytalan, miként az is, hogy ki a szerzője. A hagyomány Webernek (1786-1826) tulajdonítja, de nincs bizonyíték arra, hogy valóban ő írta. Mindenesetre a kompozíció a 20. század elején, Weber neve alatt jelent meg nyomtatásban. Mivel a klasszikus-romantikus időszak szerzői nem kényeztették el igazán jelentős kamaraművekkel a harsonásokat, a Románc (Ferdinand David Concertinójához hasonlóan) a hangszer meghatározó repertoárdarabjává vált.
Bartók Béla: 44 hegedű duó – válogatás
1930-ban Erich Doflein, német zenepedagógus, egy hegedűiskola összeállításán dolgozott. „A múltból vett példákat össze lehetett válogatni, de a jelenkori anyagot újonnan kellett megíratni, Hindemith és Orff késznek mutatkoztak arra, hogy nagyobb számú gyakorlódarabbal adózzanak e célnak. A másik nagy mester, akitől még azt reméltük, hogy ezt a feladatot megértéssel kezeli, Bartók lehetett. Hozzá fordultam és megkérdeztem: megengedné-e, hogy a Gyermekeknek című gyűjteményből néhány zongoradarabot hegedűduókká dolgozzunk át, vagy pedig inkább ő maga végezné-e el ezt az átdolgozást. Válaszában Bartók elvetette az átdolgozást, és közölte, hogy inkább új duókat ír.” Bartók hamarosan elküldött néhány duót Dofleinnek, azokat a darabokat, „melyek ma a ciklus utolsó számai. Az általunk elképzelt játékosokkal szemben azonban túl nagy követelményeket támasztottak. Az ezt követő levelezés életem nagy eseményei közé tartozik. A kezdő hegedűs tudásának minden fokozatában, a bal kéz fogásaira és a vonóvezetésre vonatkozóan, leírtuk a mindenkor elérhető képességeket és az újonnan adódó feladatokat. (…) Ezután egy esztendőn keresztül kaptuk a mestertől további duók újabb és újabb küldeményeit, amelyek állandóan könnyebbek és egyszerűbbek lettek, míg végezetül megérkeztek a mai ciklus első darabjai.” A 44 duó teljes sorozata 1933-ban jelent meg. Az ősbemutató alkalmával így írt Bartók: „A 44 duó ugyanolyan céllal készült, mint annak idején a Gyermekeknek c. sorozat: hadd jussanak a tanulók a tanulás első egynéhány évében olyan előadási művekhez, amelyekben a népi zene keresetlen egyszerűsége annak dallambeli és ritmusbeli különbségével együtt megvan”. A különféle gyermekjátékok és táncok mellett jelentős helyet kaptak a gyűjteményben a magyar és idegen népdalok, amelyek különös, új hangzásvilágra nyitják meg a zenéléssel ismerkedő növendék fülét. A sorozatból egy-egy válogatást hangversenyeken is előadnak olykor, ez azonban csak vérbeli, érett művészek produkciójában kelt adekvát hatást.
Benjamin Britten: Fantázia-kvartett, Op. 2.
A Fantázia-kvartett 1932-ben született, első előadására a következő évben került sor. A Kvartett fiatalkori darab, Britten (1913-1976) 18 évesen, a Royal College of Music hallgatójaként, Léon Goossens oboistának írta, ő is mutatta be a BBC élő rádióadásában. 1934 áprilisában a Fantázia-kvartett elhangzott a Nemzetközi Kortárs Zenei Társaság (International Society of Contemporary Music) fesztiválján, Firenzében: Britten egycsapásra a nemzetközi érdeklődés homlokterébe került. (Ugyanezen a fesztiválon Szigeti József Bartók 1. hegedűrapszódiájának zenekarkíséretes változatát mutatta be.)
***
Variációk 2.
2025. november 5. KEDD 19:00
Dohnányi Ernő Zenei Központ
JEGYEK