Johann Sebastian Bach: Lobet dem Herrn – motetta, BWV 230
„Áldja az Urat minden nép, dicsőítse minden nemzet!” – e szavakkal kezdődik a 117. zsoltár. Nem tudjuk pontosan, hogy Bach motettája mikor született, nyomtatásban a szerző halála után hét évtizeddel, 1821-ben jelent meg először. Az egykori kiadás egy Bach-kéziratra hivatkozik forrásként, de a kézirat jelenleg nem ismert. Hogy a continuo-kísérettel ellátott, pompás kórusdarab milyen alkalomhoz készült, sok egyéb mellett, a mai napig nem tisztázott.
Igor Stravinsky: Canticum sacrum ad honorem Sancti Marci nominis
Stravinskyt különleges kapcsolat fűzte a lagúnák városához, Velencéhez. E városban nyugszik Szergej Gyagilev, egy sor Stravinsky-mű ösztönzője; Velencében itt mutatták be Stravinsky neoklasszikus operáját, a The Rake’s Progress-t, illetve a zeneszerző végakaratához híven, őt magát is itt temették el. Stravinsky a városnak és védőszentjének dedikálta egyik legnagyszerűbb egyházzenei művét, melynek ősbemutatóját (1956) a komponista vezényletével a velencei Szent Márk székesegyházban tartották meg. A Canticum sacrum zenéje sok szálon kapcsolódik a késő reneszánsz-kora barokk velencei egyházzenei hagyományhoz és magához a székesegyházhoz, de az 1950-es évek legmodernebb zenei kísérletekhez is.
A darab ajánlással kezdődik (Dedicatio): „Velence városának, védőszentje, Márk apostol dicséretére”, majd következi az öt tétel. A teljes kórusra fogalmazott 1. és 5. tétel tárgya Jézus intelme az apostolokhoz: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek”. A 2. tétel lírai. Két szerelmes párbeszéde. A férfi az északi és déli szeleket hívja kertjébe, a nő szerelmesét. A 3. tételben a három keresztényi erény – Szeretet, Remény, Hit (Caritas, Spes, Fides) – áll a középpontban. A 4. tétel rövid jelenet, a néma és süket lélek kiűzésének csodáját jeleníti meg (Márk 9, 23-24). Az 5. tételben Stravinsky az első tétel zenéjét idézi vissza, rákfordításban, azaz az utolsó hangtól indulva, visszafelé haladva.
Johann Sebastian Bach: Singet dem Herrn ein neues Lied, BWV 225
A háromszakaszos motettát Bach (valószínűleg) 1727-ben mutatta be, Lipcsében. A német szöveg a 149. zsoltár, a 103. zsoltár nyomán írt himnusz (Johann Gramann műve), valamint a 150. zsoltár részleteiből áll. A kétkórusos kompozíciót a Tamás iskola növendékei adhatták elő, a Tamás-templom adottságai pedig lehetővé tették, hogy a két kórus egymástól távol helyezkedjen el. A darab a templomi énekkar állandó repertoárján maradt, amikor például Mozart, 1789-ben Lipcsében járt, lenyűgözte a mű, melynek kottáját magával is vitte Bécsbe.
Igor Stravinsky: Mise
A vegyeskarra és kettős fúvósötösre komponált Mise 1944-1948-ban keletkezett, a körülbelül 17 perces alkotás ősbemutatója a Milánói Scalában volt 1948 októberében. A szerző úgy emlékezett, hogy egy véletlennek köszönhette e darab inspirációját. Valamikor 1942-1943 tájékán, Los Angelesben, egy antikváriumban Mozart-misék kottájára akadt, megvásárolta, majd hazaérve azonnal játszani, tanulmányozni kezdte ezeket a „rokokó-operás bűnös szépségeket. Tudtam, írnom kell egy saját misét, de igazit”, azaz olyan darabot, melyet a katolikus liturgia keretében lehet megszólaltatni. A mű végül egy színházban hangzott el első ízben és a későbbiekben is ritkaságnak számítottak a templomi előadások.
Bach-Stravinsky: Vom Himmel hoch da komm ich her – korálvariációk
A vegyeskarra és zenekarra készült átiratot Stravinsky a Canticum sacrum társdarabjául szánta, az 1956-os, velencei bemutatóra, a két mű előadóapparátusa szinte azonos. Az eredeti mű 1747-48-ban készült orgonára. Bach minden variációt C-dúrban dolgozott ki, Stravinsky ettől eltért, a 2. és 4. variációt G-dúrba, a 3. variációt Desz-dúrba transzponálta és csak 1. és 5. szakasz hangneme maradt C-dúr, de ami mindezeknél is fontosabb: Bach zenéjének sűrű szövedékébe Stravinsky képes volt további melodikus szálakat befűzni, legmerészebben talán épp a 3. variációban.
Stravinsky és Bach
December 19. 19:30 | Pesti Vigadó
JEGYEK