Giovanni Pierluigi da Palestrina: O magnum mysterium
Palestrina hatszólamú motettája 1569-ben jelent meg egy nagyobb gyűjtemény (Liber Primus Motettorum) részeként. A karácsonyi ünnepre szerzett kompozíció hallatlanul közvetlenül, egyszerűen, ugyanakkor ékesszóló szárnyalással fejezi ki a Gyermek születését üdvözlő pásztorok örömét, elragadtatását. E kompozíció azt is bizonyította (és bizonyítja), hogy a zenei kifejezés komplexitása nem akadálya a közérthetőségnek.
Johann Sebastian Bach: d-moll kettősverseny két hegedűre – II. tétel (Largo), BWV 1043
A Vivaldi nevével fémjelezhető olasz concerto-típus egyik különösen nemes és magasrendű megnyilatkozása Bach kéthegedűs versenyműve. Elképzelhető, hogy a darab 1717 és 1723 között, a kötheni szolgálat idején keletkezett, de valószínűbb, hogy a ma ismert formát csak később, az 1730-as években, a lipcsei Collegium musicum részére írt repertoár részeként nyerte el. A kompozíció a versenymű és a kamarazene nemes ötvözete. Bach nemcsak az együttes és a két szólóhangszer „dialógusait”, hanem a két concertáló szólamot is maximális ellenpontozó leleménnyel alkotta meg. A megindító szépségű lassú tételben a zenekar jelentősége háttérbe szorul az egymással bensőséges párbeszédet folytató két szólóhegedű mögött. Malina János így fogalmazott: „Bachi viszonylatban is a legtökéletesebb remekművek egyikével van dolgunk, olyan művel, amelyben a konstrukció kristályos tökélye a kifejezés maximális közvetlenségével és intenzitásával párosul. Ez pedig a legszemélyesebb vonása, különleges adottsága annak a Johann Sebastian Bachnak, akinek a műveiben a vallásos érzés, az emberi szenvedély gyakran olyan erővel izzik fel, hogy alig hisszük el, mennyi tudatos kalkuláció és mesterségbeli tudás szolgáltatja a műalkotás vázát.”
Maurice Ravel: Lúdanyó meséi – „Csipkerózsika pavane-ja” (Pavane de la Belle au bois dormant)
Ravel 1908-ban zongora-négykezest komponált a 17-18. század híres francia meseíróinak (Perrault, d’Aulnoy és Leprince de Beaumont) közkedvelt történetei nyomán. A szvitet később zenekarra is meghangszerelte, 1912-ben pedig a darab zenei anyagából balettet készített. A művet Ravel eredetileg a Godebski-testvéreknek, a 6 éves Miminek és a 7 éves Jeannak írta. A Csipkerózsika pavane-ja a ciklus első tétele, kifinomult és rafináltan egyszerű zene, bámulatos miniatúra, mely rövidsége ellenére időtlenséget és végtelenséget sugall.
Antonio Vivaldi: Largo, a d-moll kettősversenyből, RV 565
Vivaldi nagyhatású, 12 concertóból álló sorozata (L’estro armonico) 1711-ben jelent meg nyomtatásban (Amszterdam). Johann Sebastian Bach a ciklus több darabját is átdolgozta csembalóra, illetve orgonára. A d-moll concerto eredetileg két szólóhegedűre és vonószenekarra készült, lassú tételének ringatózó, siciliano lüktetése pedig jól illik az adventi hangulathoz. Vivaldi gyönyörű hegedűdallama ezúttal a pásztorok egyik jellegzetes hangszerén, a furulyán szólal meg.
Giovanni Pierluigi da Palestrina: Magnificat
Palestrina több mint kilencven mise-megzenésítést, közel kétszáz motettát hagyott az utókorra, az Anima mea Dominum (Magasztalja a lelkem az urat) kezdetű Magnificat-szöveget pedig több mint harminc változatban zenésítette meg.
Wolfgang Amadeus Mozart: Varázsfuvola (részlet)
Az 1791-ben komponált daljáték egyfelől mese, másfelől látványos és gyakran mulatságos népszínmű, melyet a legkülönbözőbb nézőpontok szerint lehet értelmezni. Elemezték már mélylélektani, de ókortudományi szempontból is. Egyesek szerint A varázsfuvola fiatal hősei a személyiségfejlődés állomásait járják végig, mások úgy vélik, hogy a darab az egyiptomi misztériumok reprezentációja, az eszmetörténészek pedig a felvilágosodás összefoglaló művének tekintik, melyben – ahogy Balassa Péter fogalmazott – „a homály hivalkodó, a világosság pedig rejtőzködő”.
Gabriel Fauré: Pie Jesu
Az 1887 és 1890 között komponált Requiem Fauré egyik legjelentősebb alkotása. A „jóságos Jézust” megszólító imát (Pie Jesu) szoprán szólistára írta, a tételt gyakran fiú-szoprán adja elő.
Franz Schubert: Asz-dúr impromtu, op. 142/2
Schubert két impromptu-sorozatát (op. 90 és op. 142) önmagukban is előadható kompozíciókból állította össze. Ugyanakkor 1828-ban, a második sorozatot azzal ajánlotta a mainzi Schott kiadó figyelmébe, hogy „mind egyenként, mind együtt megjelenhetnek.” Az impromptu-ket végül Schubert életében nem adták ki, a zeneszerző halála után 10 évvel az egyik bécsi kiadó Liszt Ferencet bízta meg, hogy készítse elő a darabok publikálását.
Bárdos Lajos: A kis Jézus megszületett; Adjunk hálát immár; Nosza lelkem siessünk
Bárdos Lajos szakrális kórusdarabjai között számos adventi és karácsonyi ének feldolgozása található. Az egyik legkorábbi művét, a „Nosza lelkem siessünk” szövegkezdetű kompozíciót az 1920-as évek végén, az Attila utcai gimnázium énektanáraként szerezte. Az iskola 1928-as értesítőjében az egyik, Bárdos által betanított koncertről így írtak: „A Budai Vigadó fehér hangversenyterme a szokatlanul hideg idő ellenére is színültig megtelt előkelő közönséggel. A program számok kitűnően sikerültek. A hangverseny csak növelte iskolánk jó hírét a szülők és a nagyközönség előtt. A kitűnően betanított énekkar Bárdos Lajos énektanár érdeme.” A koncerten bemutatóként hangozott el a „Régi magyar énekek a XVIII. századbeli Koncz-kódexből” című ciklus, benne a „Nosza lelkem, siessünk” című kórussal.
A „Kirje, kirje, kisdedecske” szövegű betlehemes dallamot 1930-ban, Szegeden gyűjtötték, melyet a későbbiekben – különböző szöveggel – sok zeneszerző, köztük Bárdos Lajos is (A kis Jézus megszületett) feldolgozta. Az „Adjunk hálát immár” (Grâces soient rendues) francia eredetű karácsonyi ének feldolgozása szintén korai mű, Bárdos 1929-ben publikálta.
Mary had a baby (spirituálé)
A számtalan feldolgozásban ismert és népszerű amerikai spirituálé eredete bizonytalan, a dallam és a különböző szövegváltozatok legkorábbi lejegyzései a 20. század elejéről származnak. Maga a karácsony fontos ünnep volt az Amerikába hurcolt afrikai rabszolgák számára, mivel az ültetvényesektől ilyenkor néhány nap szabadságot kaphattak.
Douglas Brenchley: Alleluia
Az amerikai komponista, Douglas Brenchley rendkívül impulzív kóruskompozíciója, az Alleluia nem véletlenül örvend nagy népszerűségnek. Érdekes azonban, hogy magáról a szerzőről csak nagyon kevés és bizonytalan információ áll a rendelkezésünkre, még születési adatai is kérdésesek, a „titokzatos” szerző valamikor a 20. század első felében született.
Adventi Hangverseny
2025. december 1. 18:00 | Pesti Vigadó
JEGYEK