Nyikolaj Rimszkij-Korszakov: Mese Szaltán cárról – szvit, op. 57
1. A cár elutazása és búcsúja
2. A cárné és herceg tengeri utazása egy hordóban
3. A három csoda
A Puskin műve nyomán írt, négy felvonásosból álló operát Rimszkij-Korszakov 1899-ben, Puskin születésének centenáriumán kezdte el írni. A darabot 1900-ban mutatták be, Moszkvában. A mű egyik hatásos és népszerű részlete „A dongó” című karakterdarab, melyet a legkülönfélébb átiratokban lehet hallani. A zeneszerző által, 1903-ban összeállított szvitben ez a részlet nem szerepel. A szvit három zenekari tablója a történet egy-egy mozzanatát festi, e mozzanatok fontos részét képezik a cselekménynek, de a színpadon nincsenek megjelenítve.
Mogyeszt Muszorgszkij: A halál dalai és táncai
1. Bölcsődal
2. Szerenád
3. Trepak
4. A hadvezér
Papp Márta írja: „A halál dalai és táncai sorozat mélyen gyökerezik a 19. századi romantikus művészet nagy hagyományaiban, szervesen illeszkedik a romantikus halálköltészet zenei megnyilatkozásainak Schuberttel és Glinkával kezdődő, Mahlerig és Sosztakovicsig húzódó sorába. Műfaját tekintve a német és orosz irodalomban, majd zenében is széles körűen elterjedt balladák közé tartozik, melyek tragikus, drámaian mozgalmas és többnyire képszerűen ábrázolt elbeszéléseket tartalmaznak. A történet vizuálisan aprólékos megjelenítése különösen jellemző a ciklus két szélső tételére, a Bölcsődalra és A hadvezérre. Amiben azonban Muszorgszkij dalai különböznek egykorú orosz és nyugat-európai társaiktól, az az irónia finom fűszere mind a négy darab Halál-alakjának ábrázolásaiban.”
Mogyeszt Muszorgszkij-Maurice Ravel: Egy kiállítás képei
1. Promenade
2. Gnomus (Gnóm)
3. Promenade
4. Il vecchio castello (Ódon kastély) – Promenade
5. Tuileries (A Tuileriák kertje)
6. Bydlo (Ökrök vontatta szekér) – Promenade
7. Ballet des petites poussins dans leurs coques (Kiscsibék tánca a tojáshéjban)
8. Samuel Goldenberg et Schmuyle (A gazdag és a szegény lengyel zsidó párbeszéde)
9. Limoges: La Marché (A limoges-i piac)
10. Catacombae. Sepulchrum Romanum (Katakombák)
11. Cum mortuis in lingua mortua (Halottakkal a halottak nyelvén)
12. La Cabane sur des pattes de poule (Baba Yaga kunyhója)
13. La Grande Porte de Kiev (A kijevi nagykapu)
Mogyeszt Muszorgszkij kompozíciója, az Egy kiállítás képei (1874) a zongorairodalom egyik legnépszerűbb alkotása. Minden tétele egy-egy karakterdarab, virtuóz és pontos, szinte egyetlen mozdulattal felskiccelt ábrázolása a megidézett élethelyzeteknek és figuráknak. Joggal érezhetjük úgy, hogy Muszorgszkij zenéje mindig a dolgok eleven és lényegi valóságát ragadja meg. De nem csak életképeket vonultat fel, a ciklus utolsó harmadában a holtak birodalmába kalauzol, finálé gyanánt, a mennyei világ bejárataként pedig ott áll a Kijevi nagykapu. A zongoradarabból többen is készítettek nagyzenekari átiratot, például az orosz Mihail Tusmalov (bemutatva 1891-ben) vagy az angol Henry Wood (1915), de Ravel hangszerelésének (1922) eredetiségét, bátorságát és ötletgazdagságát egyik sem múlja felül. A francia komponista néhány megoldása egészen kongeniális, nem meglepő, hogy a raveli hangzás sokak számára elválaszthatatlanul összeforrott Muszorgszkij muzsikájával. Ravelt a zenekari változat elkészítésére Serge Koussevitzky kérte fel, ő is mutatta be a művet Párizsban. Ravel változata 1930 után különösen népszerűvé vált, Koussevitzky ebben az évben vette lemezre a Bostoni Szimfonikus Zenekarral. Budapesten első ízben a Bécsi Filharmonikus vendégjátéka teremtett alkalmat a Ravel által hangszerelt változat elhangzására. A bécsi együttest 1931 márciusában Clemens Kraus vezényelte. Az egyik korabeli tudósításban ez áll: „A zseniális orosz alkotását eddig nálunk csak eredeti formájában, zongorán előadva hallottuk. Ravel zenekari feldolgozásának ez volt a budapesti bemutatója. Mert a francia modern zenész nemcsak meghangszerelte, hanem valóságban zenekar számára újraköltötte a szerencsétlen életű orosz remekművét. Színesebbé, teljesebbé, teltebbé, többé tette. Amit különösen azért éreztünk át annyira teljes mértékben, mert az újdonság bemutatói éppen a bécsi filharmonikusok voltak. Közönségünk tombolva ünnepelte az együttest éppen úgy, mint karnagyát.” Két héttel később, Dohnányi Ernő vezényletével a Filharmóniai Társaság Zenekara is műsorra tűzte a darabot.
Rimszkij-Korszakov és Muszorgszkij
2026. január 9. 19:30 | Zeneakadémia
JEGYEK