Telemann: Concerto, D-dúr, TWV 54:D 3
I. Intrada (Adagio)
II. Allegro
III. Largo
IV. Vivace

Bach: 2. brandenburgi verseny, BWV 1047
I. [Allegro] II. Andante
III. Allegro assai

Telemann: Concerto furulyára, fagottra és zenekarra, F-dúr, TWV 52:F1
I. Largo
II. Vivace
III. [tempójelzés nélkül] IV. Allegro

C. Graupner: Sinfonia, D-dúr, GWV 538
I. Allegro
II. Poco allegro
III. Allegro

Bach: a-moll concerto, BWV 1041
I. [tempójelzés nélkül] II. Andante
III. Allegro assai

J. F. Fasch: Concerto, D-dúr, FWV L:D3
I. Allegro
II. Andante
III. Allegro

Georg Philipp Telemann: Concerto, D-dúr, TWV 54:D 3; Concerto furulyára, fagottra és zenekarra, TWV 52:F1
Telemann hosszú életű és hallatlanul termékeny komponista volt, műjegyzéke háromezer címből áll és a szólóhangszerre vagy hangszerek csoportjára írt zenekari concertóinak száma is jóval száz fölött van. E művek a 18. század első felében a concerto németországi műfajtörténetét reprezentálják, hiszen Telemann legkorábbi, az eisenachi időszakhoz kapcsolódó művei még arról tanúskodnak, hogy a szerző még nem ismerte a műfaj itáliai újdonságait, például Vivaldi concertóit. A későbben írt frankfurti, illetve hamburgi koncertek viszont már nagy változatosságot mutatnak a szólóhangszerek választékában, erőteljesebbek a tutti- és a szóló szakaszok kontrasztja, valamint gazdagabb a zenei anyag motívum- és ritmusvilága, az olasz hatás letagadhatatlan. A ma esti koncerten elhangzó darabok már ezt az időszakot képviselik, a D-dúr concerto 1716-ban, a furulya-fagott Kettősverseny pedig 1716 és 1725 között keletkezett. Előbbi darab eredetileg egy Frankfurtban előadott ünnepi szerenád (Serenata – Germania mit ihrem Chor) nyitótétele (sinfonia) volt, melynek apropóját Lipót János Habsburg főherceg (Leopold Johann von Österreich), VI. Károly német-római császár örökösének születése adta. Lipót 1716 április 13-án született és a birodalom több városában is ünnepi koncerteket adtak, Telemann mellett olyan szerzőket kértek fel, mint Johann Josef Fux vagy Reinhard Keiser. A trónörökös azonban alig több, mint fél évvel később november 4-én elhunyt és ezzel a Habsburg-ház férfiági folytonossága megszakadt, VI. Károly pedig törvényileg gondoskodott arról, hogy a korona egyik leányára, Mária Teréziára szálljon.
Telemann minden német kortársánál gyakrabban írt furulyára, illetve rokonhangszereire. Művei révén plasztikusan rajzolódik ki az instrumentum kifejezésbéli gazdagsága, sokszínűsége és a különböző hangszercsoportokhoz való alkalmazkodóképessége. Erik Bosgraaf számos lemezfelvételt készített Telemann furulyára írt koncertjeiből, e repertoár egyik legtekintélyesebb előadójának számít.

Johann Sebastian Bach: 2. brandenburgi verseny, BWV 1047; a-moll hegedűverseny, BWV 1041
A különböző hangszercsoportokra és együttesre komponált hat concerto grosso (Six Concerts avec plusieurs instruments) az életmű legnépszerűbb darabjai közé tartoznak. A művek igen gondosan kivitelezett kézirata jóval a zeneszerző halála után került elő. A concertókat Bach Keresztély Lajos brandenburgi őrgrófnak ajánlotta, ám valószínűsíthető, hogy az őrgróf nem adatta elő egyiket sem. A ma használatos elnevezés a 19. század jeles Bach-kutatójától, Philipp Spittától származik. Nem lehet biztosan tudni, hogy a ciklus darabjait Bach mikor komponálta, a konszenzus szerint 1717 és 1720 között, amikor a zeneszerző a kötheni herceg udvari zenekarának vezetője volt. Christoph Wolff viszont jó okkal feltételezi, hogy a darabok a hercegi szolgálat előtti időkből származnak. A „különféle hangszerek” (plusieurs instruments) megjelölés „nagyon is szerény megfogalmazás a valósághoz képest, mivelhogy Bach a zenekari hangszerek elképzelhető legszélesebb választékát alkalmazza. A cím nem is sejteti, hogy a merész kombinációk milyen fokú újító kedvről tanúskodnak, hiszen Bach itt is fehér foltot térképez föl. Mind a hat versenymű precedenst teremtett a hangszerelésben – és hozzájuk fogható máig sem született.” (Christoph Wolff).
A 2. (F-dúr) brandenburgi versenyben három fúvós hangszer (trombita, furulya, oboa) és egy hegedű alkotja a szólisták csoportját (concertino), a teljes zenekar (tutti vagy ripieno) egy vonósegyüttesből áll. A trombitaszólam különösen virtuóz, magas fekvésű.
Bach 1720-as években keletkezett hegedűversenyeire döntő hatást gyakoroltak Vivaldi concertói, az a-moll hegedűverseny első tételének határozott nyitótémája, a pergő ritmika is az itáliai kortárs stílusát idézi. A lassútétel passacaglia-variációt és ritornell formát rafináltan ötvöző felépítése, valamint a természetesen áradó courante-finálé viszont Bach egyéni, ugyanakkor szintézisre törekvő stílusának markáns megnyilvánulásai.

Christoph Graupner: Sinfonia, D-dúr, GWV 538
Christoph Graupner Szászországban született (1683), Lipcsében jogi, illetve a Tamás-templom vezetője, Kuhnau irányításával zenei tanulmányokat folytatott. 1705-ben hagyta el a várost és Hamburgba szerződött operaházi csembalistának. Nem sokkal később Darmstadtba költözött, élete hátralévő részét az udvari szolgálat töltötte ki. Gazdag életművében concertókat, operákat, egyházzenei darabokat és több mint száz szimfóniát találunk. Utóbbiakban gyakran szokatlan hangszerkombinációkkal is kísérletezett, illetve e darabjaiban a klasszikus szimfónia egyik előkészítőjének mutatkozik.
Amikor a darmstadti zenei élet finanszírozása kérdésessé vált, Graupner 1723-ban megpályázta Lipcse megüresedett kántori állását. Az elsőszámú jelölt, Telemann eddigre már visszalépett, Graupner pedig egy Kuhnau stílusához közel álló Magnificat-megzenésítésének köszönhetően esélyesnek számított. A darmstadti őrgróf ugyanakkor nem szerette volna felmenteni muzsikusát, inkább kifizette elmaradt bérét, illetve fizetésemelést is ígért: Graupner vissza is lépett a lipcsei pályázattól.

Johann Friedrich Fasch: Concerto, D-dúr, FWV L:D3
Fasch (1688) – Telemannhoz és Graupnerhez hasonlóan – szerepelt a Tamás-iskola és a Tamás-templom megüresedett helyére „kiírt pályázat” lehetséges jelöltjeinek listáján, de végül ő sem foglalta el ezeket az állásokat. Rendkívül termékeny alkotó volt, vokális műveinek nagyobb része (kilenc teljes kantátaévfolyam, egy tucatnál is több mise, négy opera) sajnos elveszett, hangszeres kompozíciói (szimfóniák, szvitek, kamaraművek) viszont nagy számban maradtak fenn. Kortársai – Bach éppúgy, mint Telemann – igen nagyra tartották. Fasch 1721-ben Prágába költözött, hogy Wenzel von Morzin gróf zeneszerzője legyen. Morzin udvarában igen nagy tisztelet övezte Vivaldi művészetét, Fasch egészen biztosan itt mélyedhetett el alaposabban az olasz mester stílusának tanulmányozásában. Szinte biztos, hogy a Négy évszak című hegedűverseny-ciklust is ismerte, bár a sorozat csak 1725-ben jelent meg nyomtatásban. A D-dúr concerto számos ponton érintkezik az olasz concerto-stílussal.

Erik Bosgraaf és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
December 19. 19:30 | Zeneakadémia
JEGYEK