Ludwig van Beethoven: Coriolan nyitány, op. 62
Az 1807-ben, Joseph von Lobkowitz palotájában mutatta be Beethoven 4. szimfóniáját és 4. zongoraversenyét (G-dúr), a koncertet pedig egy frissen szerzett új mű, Heinrich Joseph von Collin Coriolan cím drámájához írt nyitánya vezette fel. (Coriolanus a római történelem karakteres személyisége volt, alakja több írót inspirált, mások mellett Shakespeare-t.) Collin tragédiája alig foglalkozik a történelmi események menetével, a szöveg centrumában a címszereplő monológjai állnak. A történeti elbeszélésektől eltérve a dráma Coriolan öngyilkosságával ér véget. Bukásában nincs semmi felemelő, semmi diadalmas, így a beethoveni életmű meghatározó hős-tematikája ebben a darabban kapta a legpesszimistább megfogalmazását.
A nyitányt idehaza az 1830-as években mutatták be. Egy 1838-ban megjelent novellában a főhős kétségbeesését és kilátástalan helyzetét így érzékeltette az elbeszélő: „A legmélyebb lélekfájdalmamban a mennyre tekintettem, hívén, hogy onnan kellene segítségnek jönni. Ekkor Beethoven Coriolánja hangzott lelkemben… Mozdulatlanul hallgattam a hangokra. A hősnek anyja, neje, gyermekei, unokái átfogják és ostromolják szívét, állna el feltételétől; de borzasztó elhatározottsággal hű maradt ő hivatásához, kötelességéhez, mint hadvezér. Azonban Beethoven mester pontosan ismeri a kedély mélységeit, ő a kérőknek igéző körét mindig szűkebbre vonja, és könyörgőbben ostromoltatik az atyai szív. Hevesen küzd ellene a hős, de gyengébb és gyengébb lesz az ellenzés. Ekkor kétségbeeső szakasztásai hangzanak a vonós hangszereknek – a hadvezér győzve van, az atya győzött – de Coriolan! Nincs többé.”
Ludwig van Beethoven: C-dúr hármasverseny, op. 56
I. Allegro
II. Largo
III. Rondo alla Polacca
A hegedűre, gordonkára és zongorára írt hármasverseny a „sinfonia concertante” egyre inkább háttérbe szoruló műfajának kései példája, Beethoven egyetlen ilyen jellegű kompozíciója. Az induló karakterű nyitótétel, a kifejező Asz-dúr Largo és a táncos Polacca tematikáját mindvégig meghatározza a pontozott ritmus jelenléte. A mű érdekessége, hogy Beethoven – nála egyébként szokatlan módon – figyelembe veszi a szólisták képességeit: a viszonylag könnyen játszható zongoraszólamot tanítványának, Rudolf főhercegnek írta, míg a vonósoktól lényegesen többet kívánhatott. A hegedű- és gordonka-szólamot ugyanis a főherceg udvarához tartozó professzionális muzsikusok szólaltatták meg.
1917-ben a sajtó szenzációként adta hírül, hogy Dohnányi Ernő „megismétli azt, amire Bülow óta egyetlen zongoraművész sem vállalkozott, egymásután eljátssza Beethoven összes zongoraversenyét. Pénteken, április 13-án és hétfőn, április 16-án lesz a két hangverseny a Vigadóban a Filharmóniai Társaság közreműködésével, Kerner István főzeneigazgató vezetése alatt. A ciklus zárószáma a Hármasverseny lesz Baré [Emil] és Kerpely [Jenő] tanárok közreműködésével.” A zongoraművész-zeneszerző két zongoraverseny (a B-dúr és az Esz-dúr) között adta elő a Hármasversenyt, „Dohnányi mindent átfogó, tökéletes művészete a maga teljességében érvényesült. A közönség meghatva gyönyörködött muzsikálásában és úgy ünnepelte ma is, ahogyan csak Dohnányit tudják nálunk ünnepelni”, olvasható a Pesti Napló rövid beszámolójában.
Ludwig van Beethoven: 5. szimfónia, c-moll, op. 67
I. Allegro con brio
II. Andante con moto
III. Allegro
IV. Allegro
Beethoven legismertebb és legtöbbet idézett zenekari kompozíciója az 5. szimfónia. Első tételének mottószerű főtémája a zeneszerző névjegyévé vált. Schindler Beethovenre hivatkozva így jellemezte: „Így zörget a sors az ajtón”. Az ifjú Mendelssohn – bár Goethe vonakodott meghallgatni – eljátszotta a szimfónia első tételét zongorán, majd a költőfejedelem állítólag a következőket mondta: „Ez nem kelt semmiféle érzelmet, csak csodálkozást; grandiózus valami. Ez valami egész nagy, egész vad dolog volt, az ember attól fél, hogy összedől a ház. Hátha még egész zenekar játszaná!” A kompozíció ősbemutatója 1808. december 22-én volt a Theater an der Wien színháztermében. A koncert több mint négy óráig tartott, az 5. szimfónia mellett elhangzott a 6. szimfónia, a G-dúr zongoraverseny, egy ária, két részlet a C-dúr miséből, egy szabad zongorafantázia és a Karfantázia. A fűtetlen teremben csak Beethoven elszánt hívei tartottak ki a koncert végéig, az 5. szimfónia a program kilencedik darabjaként hangzott el. Így nem csoda, ha a szimfónia bécsi fogadtatása nem tükrözhette a mű későbbi elementáris sikerét.
Beethoven-est
2026. február 26. 19:30
Zeneakadémia
JEGYEK