Bartók Béla: Román népi táncok, BB 76
1. Jocul cu bâtă (Bot-tánc )
2. Brâul (Öves)
3. Pe loc (Topogó)
4. Buciumeana (Bucsumi tánc)
5. Poarga românească (Román polka)
6. Mărunţelul (Aprozó)
A Román népi táncok eredeti változata zongorára készült, 1915-ben, a zenekari átirat 1917-ből való. Kroó György Bartók-kalauzában megjegyezte, hogy aki ismeri a feldolgozott táncok eredeti karakterét, aki „az erdélyi falvak román népi táncait a helyszínen élvezte, ő tudja csak igazán, mennyire a népi élet teljességét, gazdagságát idézi fel Bartók feldolgozása.”
Kurtág György: Colindă-Baladă
Bartók: Falun, BB 87b
1. Lakodalom – Svatba
2. Bölcsődal – Ukolievarka
3. Legénytánc – Tanec mladencov
„A Cantata profana folytatása” – mondta Kurtág György Colindă-Baladă című darabjáról László Ferenc, romániai magyar zenetörténész. Kurtág egy olyan Bartók által gyűjtött román nyelvű kolinda-szöveget és dallamot dolgozott fel kantátájában, mely a Nap és a Hold, fivér és nővér szerelmét beszéli el. A tenorszólóra, kórusra és kamaraegyüttesre írt kompozíció egyszerre idézi meg Bartók szellemét, és emlékezik vissza Kurtág Romániában töltött ifjúkorára, miközben az archaikus szövegen keresztül kapcsolatot tart mind a pogány, mind a keresztény régmúlttal. A zeneszerző Varga Bálint Andrással folytatott beszélgetésében (2007) részletesen elmondta a kolinda cselekményét:
„Elindul a hatalmas Nap, hogy feleséget keressen magának. Vándorol tizennyolc hosszú éven át, el is nyű közben tizennyolc lovat. Kilenc elpusztul, kilenc meg összerogy alatta. Mégsem talál magához való asszonyt! Nem marad más hátra, elmegy a Nap Tündér Anához, a testvéréhez. Ana, készíts magadnak kelengyét! Szőjél-fonjál, varrjál selyemruhákat, mert mi most összeházasodunk! Azt mondja erre Ana: jól van, de mielőtt összeházasodnánk, csinálj egy égig érő létrát. Menj fel rajta és kérdezd meg Ádám apót meg Éva anyót, rendben valónak találják-e, hogy báty a húggal, húg a báttyal a vágyban találkozzanak.
A Nap annak rendje s módja szerint mindent megcsinál, úgy ahogy a húga kérte. Aztán odamegy Ádám apóhoz és így szól hozzá: Kérdéssel jöttem hozzád, Ádám apó. Mit tartsz róla, hogy báty a húggal, húg a báttyal vágyban találkozzanak? Ahogy ezt meghallja Ádám és Éva, fogják és bedugják a Napot a pokolba.
Akkor meg mi történik? A pokol szép világos lesz, a világra pedig sötétség borul. Nincs más hátra, ki kell engedni a Napot. Az meg visszamegy Anához és így szól hozzá: készülj Ana, szőjélfonjál! Nekem is szőhetsz inget, magadnak meg selyemruhákat, kelengyét, összeházasodunk!
Azt mondja akkor Ana: jól van, de csinálj nekem előbb a Föld fölé egy nagy ezüsthidat. Az ezüsthíd közepébe állíts hatalmas kolostort, a kolostorba meg tégy egy pópát viaszból: az adjon össze bennünket.
A Nap mindent teljesít, amit a húga kér. Amikor elkészül, kézen fogja Anát, és elindul vele a hídon. A lány érintésétől a Nap még forróbb tűzre lobban – a pópa meg elolvad. (És most deus ex machina:) A Jóisten fogja és felrakja őket az égre. Amikor a Hold felkel, a Nap lenyugszik. Sose találkoznak.”
Bartók Béla: Falun, BB 87b
„Dittának, Budapesten” – így dedikálta Bartók az 1924-ben, énekhangra és zongorára komponált, szlovák népzenei anyagokat feldolgozó művét. E dalciklusban Bartók a romantika dalhagyományában (Robert Schumann: Asszonyszerelem, asszonysors) éppúgy ösztönző forrásra talált, mint kortársa, Igor Stravinsky népi rituálékat megidéző kórusdarabjaiban (Pribaoutki, 1914; 4 orosz parasztdal, 1917; Menyegző, 1922). A feldolgozott népdalok, illetve a szövegek alapján egy tipikusnak tekintett női életút állomásai villannak fel. Az eredetileg öt tételes ciklus 3-4-5. tételét (Lakodalom/Svatba; Bölcsődal/Ukolievarka; Legénytánc/Tanec mladencov) Bartók 1925-ben énekegyüttesre és kiszenekarra dolgozta át.
Az őszinte lelkesültség hangján írt a kompozícióról a korszak jeles kritikusa, Tóth Aladár. A Falun „az ütőhangszerek rendkívül differenciált hangszerelésével csak úgy tobzódik a vad, idegenszerű hanghatásokban”, a csodálatosan szép tót népdalok melódiáit merészen tömör harmóniai struktúrák fogják össze. „Hát igen! – a Brahms iskoláján nevelkedett múlt századbeli fülek nincsenek hozzászokva az ilyen népdalfeldolgozáshoz. Ha népdalról van szó, mindjárt a nép egyszerű gyermeke lebeg az áhítatos, derék kispolgári szemek előtt s a népballadát egyesek még ma sem tudják máskép elképzelni, mint ahogyan az a szende Margaréták ajkán megszólal. Mit keres az egyszerű népdal mellett – mondják – ez a kusza zenekíséret? Hát mindenesetre nem azt, amit a népdalhoz vizenyős, szentimentális fantáziák »hozzáálmodnak«, hanem azt, ami a népdalban bennlakozik: primitív, tiszta erőt, természetet, hallatlanul bonyolult, de mégis nagyszerűen egységes világnézetet. Akik azt gondolják a népdal csak arra való, hogy művelt úri lelkeket bájos naivitásokkal szórakoztasson, azok ne jöjjenek Bartókhoz, s ne jöjjenek az igazi népdalhoz. Mert itt naivitást találnak ugyan, de világokat teremtő ősi naivitást.”
Igor Stravinsky: Ebony Concerto
I. Allegro moderato
II. Andante
III. Moderato. Con moto
Stravinsky 1945-ben két kompozícióján dolgozott egyidőben, a szimfonikus együttesre írt háromtételes Szimfónián és a jazz bandre szerzett Ebony concertón. Egyik életrajzírója, Alexandre Tansman megjegyezte, hogy „mélységes bámulattal láttam, hogy korunk legnagyobb zeneszerzője, minden idők egyik legnagyobbja, növendékként tanulmányozza ezt az új problémát, arra törekedve, hogy kiaknázza ennek az új hangszerkombinációnak (jazz zenekar) minden lehetőségét, ugyanolyan lelkiismeretes koncentrációval dolgozva, mint a nagy szimfónián.” A művet Woody Herman (klarinét) és együttese számára írta Stravinsky.
Eric Walter White írja: „A jazzel való kacérkodásai közül ez a legbecsvágyóbb és legsikerültebb. Megoldotta a jazz-bandre írás problémáját anélkül, hogy szemernyit si engedett volna művészi önállóságából, egyszersmind maximális fegyelmet követelt a játékosoktól, visszautasítva bármiféle improvizatív elem bevonását az előadásba.”
Bartók Béla: Divertimento, BB 118
I. Allegro non troppo
II. Molto adagio
III. Allegro assai
„Szerencsére jól ment a dolgozás, 15 nap alatt elkészültem vele…”, számol be Bartók egy fiához írt levélben a Divertimento különösen gyors befejezéséről. A darabok a 20. századi zene egyik legjelentősebb mecénása, Paul Sacher rendelte a Bázeli Kamarazenekar számára. 1939-ben elkészült kompozíciót maga Sacher mutatta be egy évvel később, a koncerten Ernst Křenek (Szimfonikus darab vonószenekarra) és Willy Burkhard (Genug ist nicht genug – kantáta) műveinek ősbemutatói szerepeltek még. Bartók alkotói visszavonultságában, Saanenben, a svájci hegyek között komponált. A megrendelővel folytatott rendszeres egyeztetés után „concerto-szerű, könnyen játszható, szvitjellegű vonószenekari mű” születetett. Sachernek írt levelében (1939. július 1.) így fogalmazott: „Egyébként valamiféle Concertino-val váltakozó Concerto grosso-ra gondolok; tudnom kellene azonban, hogy vannak-e a zenekarban megfelelő emberek a vonósnégyes szólókhoz (természetesen ezeknek a szólistáknak a szólama távolról sem volna olyan nehéz, mint a vonósnégyeseimé)”.
**
Kurtág György: Colindă-Baladă
Zeneakadémia Nagyterem
2026. március 24. kedd 19:30
JEGYEK