J-M. Leclair: e-moll szonáta két hegedűre, op. 3/5
Ujlaki Katalin (hegedű), Huszár Noémi (hegedű)
I. Allegro ma poco
II. Gavotta grazioso. Andante
III. Presto
A francia zeneszerző és hegedűművész, Jean-Marie Leclair (1697-1764) korának egyik legszínesebb alakja volt. Lyonban született, zenész és művészcsaládban; először a lyoni operaház táncosaként dolgozott, fiatalon elhunyt első felesége ugyanitt volt táncos. Másodjára egy rézmetsző lányát vette el, kompozícióink kottáit pedig apósa műhelye készítette el. Leclair jelentős mennyiségű kamaraművet és hegedűversenyt komponált, illetve számos balettet, melyeknek zenéje sajnálatos módon elveszett. Zeneszerzőként a francia és az olasz nemzeti stílusok ötvözéséről volt híres, ami jól látható a két hegedűre írt szonátasorozatból is (op. 3), mely 1730-ban, Párizsban jelent meg. A sorozat ötödik darabja, az e-moll szonáta élénk, ritmikailag változatos tétellel kezdődik, a zenei szövet a szólamok imitációjában gazdag. A tétel második részében a gyakori kettősfogások garantálják a hangzás harmóniai teltségét. A középső Gavotte igen kecses, és a három tétel közül talán ez tűnik a leginkább „franciásnak”. A finálé egy nagy sebességű, virtuóz menetekkel tarkított, vidám kergetőzés.
Haydn: G-dúr trió, Hob. XV:25
Csonka Balázs (hegedű), Cseh Zoltán (cselló), Falvai Anna (zongora)
I. Andante
II. Poco adagio, cantabile
III. Rondo all’Ongarese: Presto
Haydn 29 érettkori zongorástriójából (melyeket a szerző szonátáknak nevezett) a G-dúr trió vált a leghamarabb népszerűvé. A mű 1795-ben, vagy valamivel korábban keletkezett. Első tétele variációs formájú, s már a második variációban g-mollba fordul. A korai triókkal szemben feltűnő, hogy a hegedű már nem pusztán a zongora felső szólamát duplázza, Haydn önálló karakterű anyagot is rábízhat: az utolsó két variációban a hegedű fürge figurációit a zongora „csak” alázatosan kíséri, a lassú tételben (E-dúr) pedig a szerző valósággal énekelteti. A D-dúr zongoraversenyhez hasonlóan Haydn egy magyaros rondóval fejezte be a művet, a rondótéma igen közel áll egy, a korban ismert magyar táncdallamhoz (Komitat Veszprém). „A Mozart-versenyművek mellett Haydn triói a Beethoven előtti zongorairodalom legbriliánsabb példái. A virtuozitás ugyanakkor nem megy a tartalom mélységének rovására, akárcsak a Mozart-concertók vagy a Beethoven-szonáták esetében.” – írta Charles Rosen.
Mendelssohn: f-moll hangversenydarab, op. 113
Reé György (klarinét), Katrin Mátyás (basszetkürt), Nagy Míra (zongora)
I. Allegro con fuoco
II. Andante
III. Presto
Mendelssohn egy hallatlanul mozgalmas angliai utazás után 1832 nyarán tért vissza Berlinbe. Az év hátralévő részében és 1833 elején zeneszerzőként és előadóművészként is igen aktív volt, ebben az időszakban írta Heinrich Baermann (1784-1847) és fia Carl Baermann (1810-1885) számára a klarinétra és basszetkürtre szerzett Hangversenydarabot (op. 113), melyet a két virtuóz magával vitt egy oroszországi koncertturnéra. A Hangversenydarab két kézirata is fennmaradt, az egyik egy zongorakíséretes változat (jelenleg Washingtonban, a Kongresszusi Könyvtárban található), a zenekari változatot tartalmazó másik kézirat pedig Párizsban, a Nemzeti Könyvtárban őrzik. A darab eredetileg „A prágai csata” címet viselte, mivel Mendelssohn az első tétel főtémajaként František Koczwara (1750–1791) ugyanilyen című, a 19. század elején népszerű dallamát dolgozta fel.
P. Sarasate: Navarra
Nyári László (hegedű), Gál-Tamási Anna (hegedű), Kiss Péter (zongora)
Pablo de Sarasate (1844-1908) hegedűművészként kora egyik legnagyobb hatású muzsikusa volt, olyan zeneszerzők komponáltak számra, mint Bruch, Saint-Saëns, Lalo vagy Dvořák. Komponistaként akkor volt ellenállhatatlan, ha népdalokra vagy más zeneszerzők témáira támaszkodhatott. Legnépszerűbb kompozíciói a Zigeunerweisen (Cigány dallamok), a Spanyol táncok, a Carmen-fantázia vagy az 1889-ben publikált Navarra, melyben szülőhelye, a navarrai Pamplona előtt rótta le tiszteletét. Nem lehet tudni, hogy mi, illetve ki motiválta a két hegedűre és zongorára írt mű megalkotására (a kíséret zenekari hangszerelése utóbb készült), mindenesetre mindkét hegedűszólam rendkívül virtuóz, ráadásul a tűzijátékszerű anyagokat a legpontosabb szinkronizációval kell a hegedűsöknek megszólaltatni. Inspirációjának fontos eleme volt az ún. gaitas (speciális spanyol fúvós hangszer, illetve az ezen megszólaltatott zene), melynek jellegzetes tónusát virtuóz fogásokkal utánozza a hegedűkön.
E. Schulhoff: Concertino fuvolára, brácsára és nagybőgőre, WF. 75
Varga Fruzsina (fuvola), Fajd Gergő (brácsa), Kristófi Bence (nagybőgő)
I. Andante con moto
II. Furiant. Allegro furioso
III. Andante
IV. Rondino. Allegro gaio
A cseh-német zeneszerző, Erwin Schulhoff (1894-1942) Prágában született. Élénken érdeklődött az 1910-20-as évek avantgárd törekvései (például a dadaizmus) iránt, illetve az elsők között foglalkozott a jazz ritmikai és harmóniai nyelvének integrálhatóságával. Concertinóját igen gyorsan, mindössze öt nap alatt írta meg 1925 májusának legvégén. Az első tétel ábrándos, pasztorális hangvételű, a három hangszer sűrű, imitációban gazdag szövedéket alkot. A második tétel 5/8-os metrikájú, rusztikus karakterű muzsika. A harmadik tétel az első tétel szemlélődő hangvételét folytatja, a finálé régies hangulatú táncot idéz.
C. Saint-Saëns: Esz-dúr szeptett, op. 65
Fenyvesi Andrea (hegedű), Windberg Anna (hegedű), Fejérvári János (brácsa), Braun Márton (cselló), Tóth Kiss Péter (bőgő), Pecze Balázs (trombita), Balogh Ádám (zongora)
I. Préambule. Allegro moderato
II. Menuet. Tempo di minuetto moderato
III. Intermède. Andante
IV. Gavotte et Finale. Allegro non troppo
A hét szólistára írt Esz-dúr szeptettben egy nagybőgővel megerősített klasszikus vonósnégyest hallunk zongorával és – micsoda ötlet! – trombitával. Saint-Saëns kicsit bosszankodott, hogy hagyta magát rábeszélni arra, hogy egy ilyen összeállítású együttesre írjon, de végül ő volt a legjobban meglepődve, hogy ennek a darabnak köszönhette élete egyik legnagyobb sikerét. E különleges mű – évtizedekkel megelőzve korát – hallatlanul szellemesen játszik a 17. századi kora-barokk francia muzsika stíluselemeivel, ízig-vérig neoklasszikus kompozíció. Amikor Hugo Wolf egy bécsi koncerten meghallgatta, megsüvegelte a szerző ravasz mértékletességét és csodálatra méltó lényeglátását.
**
Variációk 8.
Május 11., 19:00
Dohnányi Ernő Zenei Központ
JEGYEK