Franz Schubert: d-moll vonósnégyes, „A halál és a lányka”, D 810
I. Allegro
II. Andante con moto
III. Scherzo. Allegro molto
IV. Presto
Csonka Balázs(hegedű), Kovács Péter (hegedű), Fajd Gergő (brácsa), Kurucz Krisztián (cselló)
A d-moll vonósnégyes 1824-26-ban keletkezett. Schubert (1797–1828) a mű megjelentetését már nem élhette meg, de több alkalommal is hallhatta különböző magánelőadásokon, sőt: a d-moll kvartett esetében abban a kivételes helyzetben volt, hogy a próbák tapasztalata nyomán változtatott a kompozíción. A variációs formában írt második tételben Schubert egy korábbi, 1817-ben szerzett dalát dolgozta fel, innen ered a mű közismert alcíme. A Matthias Claudius (1740–1815) költeményére írt dalban az élethez, annak minden szépségéhez ragaszkodó lánykát irtózattal, borzadállyal tölti el a betolakodó „csontos néma váz”. A minden porcikájában remegő lányt higgadt, méltóságteljes, atyai bölcsességgel inti nyugalomra a halál. Egyszerűen, szelíden és csendesen. A vonósnégyesben a „szelíd” halálhoz kapcsolódó, jellegzetes ritmikájú zenei anyagra írt Schubert nagyszerű variációsorozatot, melyben variációról variációra a kvartett más tagja kap igényes szólófeladatot.
Siegmund von Hausegger: Három dal
1. Liebesklage
2. Der Falke
3. Liebeslied
Hajdú Diána (ének), Fajd Gergő (brácsa), Mali Emese (zongora)
Az osztrák zeneszerző és karmester, Siegmund von Hausegger (1872–1948) Grazban született. Édesapja ügyvéd és zenei szakíró volt, a fiú szerint elsőként ismerte fel Ausztriában Richard Wagner jelentőségét és minden tehetségével igyekezett is a komponista operáit és esztétikai nézeteit népszerűsíteni. Siegmund von Hausegger első igazán jelentős műve egy nagyszabású mise volt, az előadás létrejöttében komoly szerepet vállalt édesapja, a koncerten az ifjú zeneszerző karmesteri minőségében is bemutatkozhatott. A 20. század első éveiben Ausztriában és Németországban a Richard Strausst és Gustav Mahlert követő nemzedék legnagyobb ígéretei között emlegették. Szép sikereket ért el, de az 1. világháborút követő időszakban mindinkább feledésbe merült, zenéjének poszt-wagneri stílusa egész egyszerűen kiment a divatból. 1922-ben egy német kritikus, Adolf Weißmann így írt: „Hausegger művészete az igazság és az őszinteség iránti határozott akaratból fakad, de a képzeletét az elavult eszmék sajnos megbénítják”. A Három dal (Drei Gesänge nach mittelhochdeutschen Dichtungen – Három ének középkori német költemények nyomán) 1915-ben keletkezett, nyomtatásban néhány évvel később, Berlinben jelent meg.
Felix Mendelssohn-Bartholdy: f-moll vonósnégyes, op. 80
I. Allegro vivace assai
II. Allegro assai
III. Adagio
IV. Finale. Allegro molto
Nyári László (hegedű), Szabó Gergely (hegedű), Máté Győző (brácsa), Matuska Flóra (cselló)
Az f-moll vonósnégyes Mendelssohn (1809–1847) hosszabb lélegzetű kompozíciói közül az utolsó, két hónappal halála (1847. november 4.) előtt fejezte be, valószínűsíthető, hogy 1847 májusában elhunyt testvére, Fanny emlékére írta. A darab első privátelőadására októberben került sor, a nyilvános bemutatót 1848-ban, a lipcsei konzervatóriumban tartották, az első hegedű szólamát Mendelssohn patronáltja, az akkor mindössze 17 éves Joseph Joachim (Joachim József) játszotta.
Az f-moll vonósnégyesnek szinte egyetlen olyan üteme sincs, melyet ne a bánat, a rossz előérzet, a dac vagy düh fűtene. Mendelssohn gyermekkori barátja, Julius Benedict úgy fogalmazott, hogy „nehéz lenne ehhez fogható zeneművet találni, a kompozíció a lelki gyötrelem, a komor balsejtelem és a legköltőibb melankólia érzésével nyűgözi le a hallgatót, ugyanakkor a zene mesteri módon kidolgozott és ékesszóló”.
Fanny halála annyira megviselte a zeneszerzőt, hogy hallgatva közeli ismerősei tanácsára, Svájcba utazott pihenni, ahol többnyire tájképfestéssel töltötte idejét – komponálni képtelen volt. Luzern városában lakott és gyakran kereste fel annak egyik nevezetességét, a fából épített, tetővel fedett Spreuerbrücke-t. A hídon áthaladva Mendelssohnnak különös élményben lehetett része. A tetőszerkezet alatt Haláltánc-képeket helyeztek el, a festmények 1627 és 1632 között készültek. Az eredetileg 67 fatáblából álló sorozat több szempontból is egyedülálló a világon. A háromszög alakú képek mindegyike arról szó, hogy sem itt, sem máshol a világon, legyen az a szárazföldön vagy a tengereken, nincs olyan hely, ahol ne lenne jelen a halál. Mendelssohn az f-moll vonósnégyesen itt, Luzernben kezdett el dolgozni.
Műsorvezető
Fazekas Gergely zenetörténész, a Zeneakadémia tanára, az MRME művészeti vezetője
Variációk 3.
2026. november 13., 19:00
Dohnányi Ernő Zenei Központ
JEGYEK
írta: Molnár Szabolcs zenetörténész