Zenetörténész vagyok, a Zeneakadémia docense, 2026 áprilisa óta az MRME művészeti vezetője. Nagyjából tizennégy éves korom óta tölti be a zene az életemet, kis túlzással 0-24 órában. Amikor csak tehetem zongorázom (magamnak, és főleg Bachot), és fontosnak tartom, hogy ne csak szellemi, hanem taktilis viszony is fűzzön a zenéhez, de valamiért úgy vagyok huzalozva, hogy borzasztóan érdekel a zene bármiféle teoretikus megközelítése. Imádom, ha megérthetek zenetörténeti folyamatokat vagy zeneelméleti struktúrákat. Ugyanakkor kifejezetten zavar a képzet, hogy része volnék valamilyen intellektuális elefántcsonttoronynak, sőt már az elefántcsonttorony gondolata is rettenetesen idegesít. Életem során ezért – s persze anyagi okokból is – rengeteg praktikus jellegű munkát láttam már el a zenéhez kapcsolódóan: szerveztem koncerteket és fesztiválokat, írtam ajánlókat és ismertetőszövegeket, voltam konferanszié és színpadi pakolóember, vezettem rádióműsort és zenei könyvkiadót, szerkesztettem újságot és honlapot, és így tovább. Óriási megtiszteltetés és élmény számomra, hogy a Dohnányi Ernő által 1943-ban alapított együttes művészeti vezetője lehetek, s hogy most ebben a különleges közegben próbálhatom kamatoztatni azt az elméleti tudást és gyakorlati tapasztalategyüttest, amit az elmúlt közel három évtizedben, szakmai pályám kezdetétől összeszedtem. Kívülről talán nem is látszik, hogy milyen hihetetlenül érzékeny organizmus egy professzionális szimfonikus zenekar vagy egy énekkar: az Amazonas dzsungelének ökoszisztémája ehhez képest kockacukor. A feladatom, hogy részt vegyek ennek az érzékeny rendszernek a működtetésében és a főzeneigazgatóval, illetve a vezető karnagyokkal együtt elkészítsem az évadtervet. Ez utóbbi lehetőséget ad arra, hogy hatással legyek az MRME művészeti arcélének alakulására, ami kivételes szellemi kihívást jelent. Magyarországnak egyetlen olyan hivatásos együttese van, amelyben együtt van helye szimfonikus zenekarnak, énekkarnak és gyerekkarnak, s amely mögött komoly állami média-infrastruktúra, és egyedülállóan gazdag, több mint nyolcvanéves múlt áll. Hatalmas művészi potenciál rejlik ebben az együttállásban. Azon dolgozom, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk belőle.
Fotó: Palágyi Barbara