Mindkét nagyapám református kántor és tanító volt. Olyan zenei közegben nevelkedtem, hogy egyszerre hatott rám a klasszikus templomi zene, és a Kodály-módszer. Zenei általános iskolába jártam Debrecenben, közben hegedülni tanultam. A városnak 60 éve is kiváló zenei élete volt. Hangversenybérleteinkkel sok ifjúsági koncertre bejuthattunk, a Nagytemplomban pedig rendszeresen hallgattuk az ország legjobb orgonaművészeit. A Református Gimnáziumban tagja voltam a több száz éves múlttal bíró Kollégiumi Kántus nevű énekkarnak. Kiváló karnagyunk, Berkesi Sándor vezetésével a tanév szinte minden hétvégéjén az ország református templomaiban népszerűsítettük az igényes egyházi kóruszenét. Nyaranként kórusversenyeken, külföldi turnékon öregbítettük az ősi énekkar hírnevét. 18 éves koromban az érettségi után megszereztem a református orgonista-kántori oklevelet. 25 éves koromban – már egyetemi hallgatóként – Hollerung Gábor énekkarával egy olasz-francia turnén Verdi: Rekviemjét és Bach: H-moll miséjét énekeltük nevezetes helyszíneken. Az egyik koncertünket követően végképp megértettem, hogy a világ legjobb dolga oratóriumokat énekelni, de ez nekem túlságosan jó volna, ezért a következő 15 évben nem dolgoztam zenei pályán. 40 éves koromban mégis felvételiztem a Magyar Rádió Énekkarába, azóta itt dolgozom. Megtisztelő számomra, hogy ennek a csodálatos énekkarnak tagja lehetek.