MODERN. DICSŐ. KÖLTEMÉNY.
Richard Strauss 1895 decemberében Budapestre utazott, hogy a Filharmóniai Társaság vendégkarmesetereként Beethoven- és Liszt-művek szomszédságában saját szimfonikus költeményét, a Halál és megdicsőülés (Tod und Verklärung) című darabot dirigálja. Fellépését felfokozott várakozás előzte meg, a korabeli újságok nagy terjedelemben foglalkoztak addigi pályafutásával és természetesen magával a koncerttel és a darabbal is. Utóbbit a legtöbb kritikus fanyalgással fogadta, megadva az alaphangot a következő évek Strauss-fóbiájához: Budapesten sokáig Strauss számított a modern zene legradikálisabb képviselőjének. Strauss modernizmusához ugyanakkor nemcsak elutasítás kapcsolódott, olyan fiatal komponisták kerültek hosszabb-rövidebb ideig bűvkörébe, mint Bartók Béla vagy Arnold Schönberg. A Megdicsőült éj (Verklärte Nacht), Schönberg első zeneszerzői korszakának egyik legérettebb műve különösen közel áll Richard Strauss zenei világához.
A. SCHÖNBERG
Verklärte Nacht (Megdicsőült éj)
DOHNÁNYI ERNŐ
Stabat Mater
R. STRAUSS
Tod und Verklärung
(Halál és megdicsőülés)
Vezényel
Héja Domonkos
Közreműködik
Kriszta Kinga szoprán
Balga Gabriella mezzoszoprán
Bakos Kornélia alt
Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium Leánykara
karigazgató Soltész Éva
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Magyar Rádió Gyermekkórusa
vezető karnagy Dinyés Soma
Fotó: Balga Gabriella ©Gombos Lajos