„Nem tudtam megtagadni melankolikus kedélyemtől azt az elégtételt, hogy egy nyitányt szerezzek egy szomorújátékhoz” – írta Brahms a Tragikus nyitányról. Érdekes módon a II. szimfóniával kapcsolatban is melankóliája miatt szabadkozik. „Az új szimfónia – tájékoztatta művei kiadóját – olyannyira melankolikus, hogy nem fogja tudni elviselni. A partitúrának gyászkerettel kell megjelennie”. Hasonlóan nyilatkozott utolsó szimfóniájáról is, melyet egyszerűen csak közjátékok sorozatának nevezett, „ízét” az északi vidékeken soha be nem érő cseresznye fanyarságához hasonlította. Vajon mi rejtőzik a vigasztalan bánaton túl? A kérdést Vásáry Tamással járhatjuk körül.
Az édesanyja révén magyar felmenőkkel is büszkélkedő svájci karmester, Thomas Herzog zeneszerzőként is aktív és különösen intenzíven érdeklődik a spanyol zene iránt, legyen szó klasszikus modernekről, flamencóról vagy daljátékokról, zarzuelákról. Szenvedélyesen vonzódik a tánchoz, a bázeli színház tánctagozatának zenei vezetőjeként is tevékenykedik. A Magyarországon szívesen dolgozó karmester budapesti programját a rá leginkább jellemző kompozíciókból – tánczenékből, balett-részletekből – állította össze, és természetesen nem hiányozhatnak a műsorból a spanyol zene különböző műfajokat képviselő reprezentánsai sem.
„Nem tudtam megtagadni melankolikus kedélyemtől azt az elégtételt, hogy egy nyitányt szerezzek egy szomorújátékhoz” – írta Brahms a Tragikus nyitányról. Érdekes módon a II. szimfóniával kapcsolatban is melankóliája miatt szabadkozik. „Az új szimfónia – tájékoztatta művei kiadóját – olyannyira melankolikus, hogy nem fogja tudni elviselni. A partitúrának gyászkerettel kell megjelennie”. Hasonlóan nyilatkozott utolsó szimfóniájáról is, melyet egyszerűen csak közjátékok sorozatának nevezett, „ízét” az északi vidékeken soha be nem érő cseresznye fanyarságához hasonlította. Vajon mi rejtőzik a vigasztalan bánaton túl? A kérdést Vásáry Tamással járhatjuk körül.
A német és a latin nyelv sajátos keverékén énekelt, középkori eredetű, karácsonyi dallam, az In dulci jubilo az egyik legnépszerűbb európai vándordallam volt és túlzás nélkül állítható, hogy Mike Oldfield feldolgozása után „világslágerré” is vált. Telemann karácsonyi kantájának néhány melódiája jellegében emlékeztet e dallamra, koncerten felcsendülő Buxtehude- és Bach-művek viszont idézik is azt. A hangverseny jó alkalmat kínál tehát arra, hogy a német barokk zene három kiválóságának invencióját, találékonyságát – ha nem is versenyeztessük, de legalábbis – összevessük.
Egy régi észt népdal csodálatos feldolgozásával kezdődik és Bach univerzális muzsikájával végződik a Magyar Rádió Gyermekkórusának karácsonyi hangversenye. A változatos műsor nemcsak évszázadokat és különböző stílusokat kapcsol össze, hanem távoli vidékeket is. Spanyol, bolgár és angol szerzők mellett a legendás afroamerikai kórusvezető és komponista, Moses George Hogan darabjai is felcsendülnek. A Gyermekkar a Bach-műveket a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával és Énekkarával közösen adja elő.
Miként Mozart, úgy Beethoven sem írt le mindig mindent azokból a darabokból, melyeknek maga volt az előadója. A c-moll zongoraversenyt például – emlékezett vissza egy kortársa – hieroglifákra emlékeztető ákombákomszerű kottából játszotta. A zürichi Anda Géza Zongoraverseny 2012-es győztese, a tüneményes Varvara Nepomnyaszkaja természetesen nem hieroglifákból, nem is szépen szerkesztett kottából, hanem emlékezetből és szívből adja majd elő. Markus Hinterhauser, az Anda-verseny zsűrijének tagja úgy fogalmazott, hogy „megdöbbentő és aligha van arra szó, ahogy ez a lány zenél. Egész egyszerűen elfeledteti a hangszert, amin muzsikál; ennél többet nemigen lehet elmondani egy pianistáról.”
A legutóbbi koncertszezonban a Rádiózenekar tagjai közül, Nathan Giem, az együttes koncertmesterét tűntették ki az „Évad Művésze” elismeréssel. Az Amerikában született, Magyarországhoz szoros szálakkal kötődő muzsikus karmesterként is aktív, korábban pedig olyan kiváló zenekaroknál látta el a koncertmesteri teendőket, mint a Tokiói Filharmonikus Zenekar. Brahms Hegedűversenyének szólistájaként áll a közönség elé, a szünet után pedig egy olyan kompozíció szólal meg, mely a maga idejében aligha kerülhetett volna közös műsorra Brahms darabjával. Liszt Ferenc miséje az esztergomi bazilika felszentelő ünnepére készült, az 1850-as évek kiemelkedő alkotása. Fantázia-, érzelem- és ötletgazdag, mesterien összefogott, kiforrott és egységes stílusú kompozíció. Méltó társa e korszak nagy szimfonikus, zongora- és versenyműveinek” – írta a Liszt-kutató Hamburger Klára.
Körkép a századfordulóról. Akár így is jellemezhetnénk az est műsorát, a művek ősbemutatóit alig néhány év választja el egymástól. A koncert centrumában Debussy egyetlen operájáénak központi jelenete áll. Mélisande valószerűtlenül hosszú haját fésüli toronyszobájának ablakában. A megbűvölt Pelléas érzéki játékba kezd a földre omló hajzuhataggal, a két fiatal évődésének Golaud vet véget: feleségét és testvéröccsét egyaránt leteremti a gyerekes viselkedés miatt. Még ő maga sem veszi észre, hogy lelkébe egy szörnyű balsejtelem fészkelte be magát.
Az Anno Sacri negyedik hangversenyén elhangzó darabok eredeti funkciójuk szerint szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Telemann kantátája Advent második vasárnapjára készült, a Christen, ätzet diesen Tag karácsony első napjára (december 25.), a Dazu ist erschienen der Sohn Gottes karácsony második napjára (december 26.). Különösen érdekes az 1713-ban írt 63. kantáta, melyet nagyvalószínűséggel Halléban, a Liebfrauenkirche (Boldogasszony templom) ünnepi istentiszteletén mutattak be, s úgy tűnik, hogy Bach elégedett volt a darabbal, mert tíz évvel később. immár Lipcsében ismét előadatta.
