Andreas Rauch: Zenei emlékkönyvecske (1627) – részletek
Dobszay László írja: „Az Ausztriából 1628-ban Sopronba menekült Andreas Rauch (1592-1656) a város zenei életének évtizedeken át vezető alakja. A város életéhez kapcsolódó sokféle alkalmi zenének nemcsak betanítója, vezetője, de jelentékeny részben szerzője is. A környezetébe tartozó zenészek jönnek-mennek a mai Szlovákia, Ausztria, Magyarország városai között, hatásukkal erősítve e regionális kultúra közösségét.” A Zenei emlékkönyvecske című gyűjteményt (Musicalisches Stammbüchlein) Rauch még 1627-ben állította össze, majd Sopronba érkezve a városi zenekultúra gyarapodásának fontos forrásává tette. A gyűjteményben vegyesen találhatóak világi és templomi énekek. Ferenczi Ilona így jellemezte a kollekciót: „Rauch a Stammbüchlein írásakor ismerhette és tanulmányozhatta az itáliai zeneszerzők, Gabrieli, Monteverdi, Cavalli műveit, de a német Hassler, Eccard, Zangius, Staden kompozíciói is jelentősek lehettek számára. A kötet darabjaiban – a szöveg tartalmától függetlenül – elsősorban az olasz madrigálstílus érvényesül. A tételek többségénél ezenkívül a népszerűvé vált műfaj, a villanella hatása is érezhető, a műfaj a 16. század 70-es éveiben került át olasz földről német területre.”
Anton Bruckner: Pange Lingua (Tantum ergo), WAB 32; Locus iste – Graduale, WAB 23
Aquinói Szent Tamás himnuszának (Himnusz az oltáriszentségről) ötödik versszakára (Tantum ergo sacraméntum venerémur cérnui – Ezért az Úr szent csodáját leborulva imádjuk) Bruckner (1824-1896) több ízben is komponált kórusművet, a mai koncerten a legkorábbi, az 1845-ben szerzett megzenésítés hangzik el. A zeneszerző ebben az évben érkezett a Szent Flórián apátságba, a kompozíció kéziratán az apátságnak szóló dedikáció áll. A 21 éves ifjúról ekkoriban még senki sem sejthette – talán ő maga sem – hogy a 19. század utolsó harmadának egyik legjelentősebb szimfóniaszerzője lesz. Max Aurer, Bruckner templomi zenéjének kutatója úgy fogalmazott, hogy ez a korai Tantum ergo „Schubert stílusában íródott és az angyali tisztaság érzetét kelti.”
A Locus iste graduale 1869-ben, a linzi Új Katedrális kápolnájának avatására készült. Maga a szöveg (Locus iste a Deo factus est, inaestimabile sacramentum, irreprehensibilis est – Ezt a helyet Isten teremtette, Isten felbecsülhetetlen szentéllyé tette, feddhetetlenné) a templomszentelés liturgiájának elmaradhatatlan része. A motetta Bruckner első, már Bécsben írt kóruskompozíciója. Max Aurer úgy vélte, hogy ez a csodálatos mű Mozart Ave verum corpus című énekkari kompozíciójának hatását tükrözi.
Franz Schubert: A halál és a lányka, D. 531; Coronach – Nők és gyermekek gyászéneke, D. 836; 23. zsoltár, D. 706; A naphoz, D. 439; A tánc, D. 826
A halál és a lányka Schubert (1797-1828) egyik korai dala, 1817-ben, Matthias Claudius szövegére készült. A megnyugvást és békét ígérő halál szavait közvetítő versszak zenéjét Schubert évekkel később a d-moll vonósnégyes variációs tételében dolgozta fel.
A Nők és gyermekek gyászéneke című kompozíció 1825-ben született, a korszak talán legnépszerűbb angol írója, Walter Scott A tó hölgye című elbeszélő költeménye nyomán (a német fordítás Adam Storck munkája).
Az 1820-ban komponált 23. zsoltár igen népszerűnek számított Schubert idejében. A vidéki templomok liturgiáját idéző egyszerű, keresetlen stílusú zene a koratizenkilencedik századi népzenei hangütés szép példája.
Túl azon, hogy Haydn kései oratóriumai (A teremtés, Az évszakok) hallatlanul népszerűek voltak, egy egész zeneszerzőgenerációra gyakoroltak hatást, bizonyos témák esetében szinte reflexszerű gesztusokat váltottak ki az ifjabb zeneszerzőkből. Schubert sem kerülhette el ezt a hatást, melynek remek példája az 1816-ban írt, A naphoz című zongorakíséretes kórusdarab.
Az 1828-ban, ugyancsak kórusra és zongorára írt A tánc című kompozíció energiát és erőt sugároz, maga a szöveg és a zene saját fáradhatatlanságukban és eltökéltségükben mélyen hívő fiatalokat jelenít meg, akik egy hosszú, áttáncolt éjszaka után – mivel minden porcikájuk sajog – igyekeznek magukévá tenni a mértékletesség erényét: „Fáj a nyakuk, fáj a mellkasuk, eltűnt minden mennyei öröm. »Csak ez egyszer térjen vissza hozzám az egészségem!« – így könyörög az ég felé forduló, reményteljes tekintet! (részlet Columban Schnitzer szövegéből)
Joseph Haydn: Fonókórus és Hanna meséje az Évszakokból
A falusi embereknek télen is sok a teendőjük, az asszonyok, lányok jellemzően ebben az időszakban készítik el az új vásznakat, szőtteseket vagy épp fonalat fonnak. Ahogy Haydn (1732-1809) Az évszakok című, 1801-ben bemutatott oratóriumának Tél tételében mondják: „A rokkákon fonnak az anyák, a pergő keréknél a lányok, szorgalmukat serkenti egy jókedvű dal”. A Fonókórusban egy ifjú lány, Hanna is részt vesz, majd egy mesével szórakoztatja a többieket: „Egy leányt – ki adott a tisztességre – megszeretett egykor egy nemesember. Már hosszú ideje vágyott rá, midőn egyedül lelte egyszer. Leszállott nyomban lováról s így szólt: »Jöjj, csókot adj uradnak!« A lány félve, rettegve így kiáltott: »Ah! Ó igen, szívből, szívesen«.” Így kezdődik a mese és hát jogos a kórus közbeszólása: „Ej, ej, hát miért nem mondott nemet?”
Ludwig van Beethoven: Auld Lang Syne (WoO 156/11)
Robert Burns egy népszerű skót ének dallamára írta az Auld Lang Syne (A régmúlt napokért) kezdetű versét, mely az angol nyelvű országokban a ünnepélyes búcsúztatások elmaradhatatlan kellékévé vált. A dallam számos feldolgozást élt meg, talán a legismertebb a Gyertyafény-keringő néven slágerré vált változat, mely eredetileg egy 1940-es film (Waterloo Bridge) betétszáma volt. Beethoven (1770-1827) 1817-1818-ban állította össze a Skót dalok című, 12 tételből álló ciklust, melyben a háromszólamú énekkarhoz hegedű, cselló és zongora csatlakozik. A sorozat 11. darabjában (Auld Lang Syne) Beethoven az eredeti skót népdal melódiáját dolgozta fel.
Desmond Earley: Auld Lang Syne (skót népdal)
Az ír Desmond Earley (1974) hazájában népszerű és elismert karmester, zeneszerző és hangszerelő, 1998 óta a University College Dublin Choral Scholars kórusának igazgatója. Zeneszerzőként számos átiratot készített, különös gondot fordítva Írország zenei örökségének ápolására, a közismert dallamot feldolgozó Auld Lang Syne tehát részben kivétel, hiszen a melódia skót eredetű.
ifj. Johann Strauss: A kék Dunánál
A keringőkirály ifj. Johann Strauss (1825-1899) talán legismertebb műve a szép kék Dunához írt keringő, közismert címén a Kék Duna keringő. Kevesen gondolnák, hogy ez a kompozíció 1867-ben, amikor bemutatták, nem igazán keltett feltűnést, igaz, ekkor még nem abban a pompás zenekari változatban hangzott el, melyet a Bécsi Újévi Koncerteken rendszeresen megszólaltatnak. A darab ugyanis eredetileg kóruskompozíció volt és egy bécsi férfi énekkari egyesület felkérésére született.
**
Vendégségben Bécsben
2026. október 22., 19:30
Magyar Zene Háza
TICKETS
Magyar Zene Háza ©Vörös Attila
írta: Molnár Szabolcs zenetörténész